(a magam ösvényén maradva mondom ezt, mivel te ilyet nem mondtál, hogy "félnél" tőle).
Ha ez így is van, akkor sem érdekel. Úgy értem, inkább tudatosan rekesztem ki ezt a fajta karma-hit-lélek-Isten dolgot (bár k* érdekesnek tartom egyébként)
. Ha úgy tetszik, a véletlenben s az "aktív" földi életben "hiszek"
. Az ember ne azért cselekedjen jót/rosszat, mert az kihat a túlvilágra (ez a része már nem is igazán neked szól végülis
), hanem mert szereti -vagy legalábbis tiszteli, becsüli- az életet ami megadatott, benne minden "szereplővel" (legyen az ember, vagy maga a természet). A minden szereplőt sem úgy értem, hogy mindenkit szeressünk (sőt. hiszek a szélsőséges érzelmekben, mivel szükség van egyikhez a másikhoz. bár ilyesmiről már beszéltem)... Annak ellenére, hogy így gondolom, kifejezetten antiszociális vagyok a szó nem "beteg" értelmében. Szeretek egyedül lenni, nincs szükségem arra, hogy mindig emberekkel, barátokkal családdal legyek körbevéve/körülvéve, és úgy általában elég nehéz engedem igazán magamhoz közel az embert és viszonylag kevés is az az ember, akinek élete, "sorsa" kifejezetten érdekel. Szeretek akár egy teljes napot is "semmit tenni", csak dögleni az ágyamban és hallgatni a kedvenc zenéimet (ez az én lelki karbantartásom
), gondolkodni akár magán a zenén, akár teljesen más dolgokon.
Abban viszont bitos vagyok, hogy ezek a dolgok nem puszta "humbug" csupán. Mindennek van logikus és racionális alapja. Folyamatsoan fejlődnek, finomodnak ezek a dolgok is, bővül a tan is (gondolom
. Biztos nem véletlenül... http://www.youtube.com/watch?v=o2zCon5n7PI&NR=1 :P
