Egyébként most fejeztem be Remarque Három Bajtárs c. regényét. Én nem tudom, ez a szegény manusz mindig csak ilyen szomorú sztorikat tudott írni!? Ezenkívül még a Szerelem és Halál Órája c. regényét olvastam, na az sem volt vidámabb. Rég volt már ilyen, hogy egy könyvet megkönnyezek, na a Három Bajtárssal így voltam.
Szinte magadban érzed a halál igazságtalanságát, a kicsiny, kiszolgáltatott szeretetéhes emberi lények szomorúságát... Szóval tudott írni ez a Remarque is, mégis érdekes, hogy nem használ olyan hú de nagy fordulatokat és kifejezéseket. Szóval egyszerűen ír.
Most pedig vissza a kedvencekhez. Következzen Bohumil Hrabal.
