Vasárnap esti álmom: haverral sörözgettünk egy lepukkadt ír kocsmában, amikor a hátsó udvarba leszállt az Enterprise űrhajó. Mi belekapaszkodtunk a hátuljába, haver szólt, hogy vegyünk nagy levegőt, nehogy meghaljunk az űrben, így is tettünk és már repültünk is. Amikor már egy ideje köröztünk mindenféle naprendszerekben, akkor megkocogtattuk a gép hátulját, jelezve, hogy már nem nagyon bírjuk levegővel. Erre leszálltunk egy dzsungelbolygóra, amit egy az egyben mókusok laktak, akik Tic-tac-ot zabáltak kétpofára. De rágták, mi meg megmutattuk haverral, hogy nem rágni kell, hanem elszopogatni -olcsó poénokat kéretik a ruhatárban hagyni- és erre nagyon megörültek, mi meg ennek örömére ott maradtunk.
Szerintetek?
Respect is not given. It's taken.
