Háborús filmek és a valóság

Nem baj, ha hosszúra sikeredett a mondandód, tök jókat írtál! Mivel elég késő van, holnap elemezve, reagálok az általad felvetett gondolatokra! Nem véletlenül dobtam fel a témát, mert megér egykét eszmecserét!

A film témájánál maradva: az esküt, melyet bemutató elején is lehet látni, első alkalommal 1934. augusztus 2-án tették le a Reichswehr katonái, megfogalmazója pedig Walter von Reichenau, a Haderőhivatal akkori vezetője, mellesleg Hitler feltételen híve volt, és előre nem közölték a tartalmát a katonákkal. A fennmaradt személyes beszámolókban és egyéb forrásokban több tiszt már ekkor fenntartásokat fogalmazott meg a kizárólag egy emberre letett esküvel kapcsolatban, mivel hiányolták belőle a néphez és a hazához való hűség, és a becsület formulájának megjelenését. Tekintettel arra, hogy az esküre azután került sor, hogy ezen a napon Hitler az államfői hatalmat az alkotmány megszegésével vette át, a tisztek jogosan érezték aggályosnak az eskü tartalmát. Sajnálatos módon mivel ennek szervezetten nem adtak hangot, az eskü egészen 1945-ig maradt.
Azonban fontos tudni, hogy Reichenau az eskü révén nem csak a hadsereg hűségét kívánta biztosítani Hitler felé, de egyben a Führer elkötelezettségét is szerette volna elnyerni a Reichswehr irányába, annak a lojalitási versenynek a részeként, amelyet a hadsereg vezetése folytatott Hitler bizalmáért annak megelőzésére, hogy megakadályozzák egy új, az SA-ból kiformálódó nemzetiszocialista katonai erő létrehozását. Úgy gondolták, hogy a nagy hagyományokkal rendelkező, porosz alapokra építkező tábornoki kar az új államrendben is képes lesz biztosítani, hogy a hadsereg egy külön "pillér" maradjon Németország számára, tehát ne kerüljön teljesen a nemzetiszocialisták uralma alá. A Hitlerre letett eskü tragikus következményei csak azt követően váltak nyilvánvalóvá, hogy hadsereg vezetésének ezen törekvése zátonyra futott, mivel a katonát ettől függetlenül továbbra is kötötte az Isten előtt tett fogadalom. A sors keserű fintora, hogy ezek az események pont egy olyan nemzet olyan fegyveres erőinél történtek, amelynek fegyelmezettségével és kötelességtudatával kevés másik vehette volna fel a versenyt.

A Hitler elleni merénylet kitervelői tisztában voltak vele, hogy a Führer halála nem vet véget a háborúnak egyik napról a másikra, és még csak nem is a nemzetiszocialista rendszer azonnali megdöntését várták tőle. Az elsődleges cél egyrészt az volt, hogy a realitásérzékét egyre inkább elvesztő Hitlert mint legfőbb katonai parancsnokot "vonják ki a forgalomból", megakadályozva az irreális parancsaiból adódó felesleges áldozatokat, majd a birodalom még meglévő erejét felhasználva - ideológiáktól elszakadva, a katonai realitásokat figyelembe véve - megpróbálni egy olyan fordulat elérését, ami tárgyalóasztalhoz kényszerítheti legalább a nyugati szövetségeseket. Másrészt tisztában voltak vele, hogy ilyen tárgyalásokra addig semmiképpen nem kerülhet sor, amíg a politikai és katonai hatalom Hitler és közvetlen környezete kezében van. (Szintén itt jegyzem meg, hogy nem ez volt az első kísérlet a hadsereg részéről Hitler eltávolítására, a több kisebb próbálkozás mellett már 1938-39-ben is meglehetősen komoly szervezkedések történtek, csak az akkori sikerek miatt egy időre a Wehrmachton belül is megnőtt Hitler népszerűsége.)

Befejezésként még egy pár gondolat az „Eskü vagy morális érzések?” kérdésedhez, szintén a film eseményeivel kapcsolatban, arra vonatkozóan, hogy talán melyek lehettek azok a dolgok, amelyek a szervezkedő tisztek belső támaszai lehettek az esküvel szemben. Bár a Hitlerre letett eskü valóban elsődleges volt a német katona számára, de nem jelentett kizárólagos útmutatást, ráadásul mint feljebb is megjegyeztem, több tiszt kezdettől fogva ellenezte azt, legalábbis fenntartásai voltak vele szemben. Másrészt a német hadsereg szabályzatai között lehet találni olyan pontokat, amelyek kapaszkodót jelenthettek a szervezkedők számára tettük igazolására:
1940-től kezdve a hadsereg tisztjelöltjei mind kézhez kaptak 27 pontból álló „útravalót”, amelynek két pontját emelném ki:

1.) Minden helyzetben, de főleg a válságban legyetek példaképek.
12.) Mindig ésszel és szívvel cselekedjetek, ha drága emberéletekért feleltek, főleg a háborúban.

1944 nyarán a válság kézzel fogható volt (partraszállás nyugaton, szovjet előretörés keleten, Dél-Itália elvesztése), akárcsak Hitler hatalmas áldozatokat követelő, hibás lépései. A fentiekhez még hozzávehetjük, hogy az idősebb tisztek – főként a hitleri eskü kritizálói – emlékezhettek az 1934. május 25-én kelt, „A német katona kötelességei” címet viselő, Hindenburg által jóváhagyott szabályzatra, amelyben a nemzetiszocialista vonal megjelenése és a feltétlen engedelmesség, valamint kötelességtudat hangsúlyozása mellett még nagy hangsúlyt kapott hazáért való küzdelem és önfeláldozás fontossága is („A fegyveres erőben teljesített szolgálat becsületbeli szolgálat a német népért.”), akkor véleményem szerint az észérvek és realitás mellett a Stauffenberg körül szervezkedő katonatisztek rendelkeztek az hitleri eskü megszegéséhez szükséges morális alapokkal is, amelyek segíthettek számukra a döntések meghozásában és a cselekvésben.
Mivel a filmet még nem láttam, azt nem tudom, ezek a dolgok miként jönnek át benne. Ebből adódóan a fenti eszmefuttatás elsősorban történelmi jellegű.

Hmmm, most ez kicsit hosszúra sikeredett...

"But I, being poor, have only my dreams; I have spread my dreams under your feet; Tread softly because you tread on my dreams."

Újból megnézve a Valkűrt - engem mint volt katonát - elgondolkodtatott az eskü morális kérdése. Egy katona esküjében (vagy tiszt a fogadalomban) egy olyan elkötelezett lojalitásra adja magát, amely megkérdőjelezhetetlen. A náci Németországban - sajnos - az akkori tisztek mindegyike nem elsősorban az országra, hanem - nyilván a Vezér morális függőség és politikai indítékai alapján - Hitlerre tettek esküt.

Elgondolkodtam. Eskü, az eskü marad, amely mindig lojalitást és hűséget feltételez, még ha a rendszert irányító gazembert gyűlölöm is. Ráadásul katonaként nem zendülhetek, nem lázadhatok, hanem parancsot hajtok végre. Esküt tettem, végzem a dolgom, harcolok, ha kell meghalok. Nem moralizálok. Ráadásul Stauffenberg felmérhette volna, ha még Hitler meg is hal, a gépezetben sok-sok nagykutya ott áll, aki folytatta volna a háborút. A logikusságot, az arányérzéket elnyomta a harag és szenvedély, de ez így emberi. De emberi-e az, hogy esküt tesz egy katona(tiszt) és "árulást" követ el, mert úgy érzi, hogy a sátán a pokolba juttatja népét, országát?

Nehéz kérdés, tele ellentmondásokkal. Megköveztek lehet, de én lojális maradtam volna a gyűlöletem ellenére is, inkább kértem volna magamat a frontra, ahol legalább a saját katonáim élete megmentése árán vagy apróbb parancs-megtagadások eszközével "harcoltam" volna. Túl nagy volt az ár a Valkürben, túl sok értékes ember halálával...

Eskü vagy morális érzések? Szerintetek?

Valkyrie (200

Jól megkomponált filmmel van dolgunk, pörgős, feszült film, amelyet a filmzene is fokoz. Amerikai módira kicsit túlhangsúlyozzák a "hazafias" szálat, pedig érzésem szerint inkább a nagyfokú Hitler-gyűlölet motiválta a szervezkedőket. Bár nem vagyok rajongója, de Tom Cruise karaktere kitűnően illik Stauffenberg megformálásra, sőt kinézetre is kiköpött a hasonlóság, amint ezen az eredeti fotón is látható. (Bár azt nem tudom, hogy TC haját miért kellett hullámosítani, amikor az ezredesnek egyenes, vastag szálú haja volt.)

Szóval nézhető film, nekem az előző változatok jobban tetszettek.