"Ne érts félre: Stauffenberg tette nemes cselekedet volt, de katonai mivoltában (+hűségeskü) nehezen értelmezem!"
Ezt teljesen megértem, ám nem értek vele
egyet. Nem hiszem, hogy ezt a Hitler elleni szervezdkesét bármilyen szempontból kifogásolhatónak, vagy nehezen értelmezhetőnek lehetne találni. Volt egy diktatúra, mely százezrek-milliók halálához vezetett; s szerintem akármennyire fontos és komoly egy katonai eskü, Stauffenbergék tette akkor is hősies és ésszerű volt. Értem amit mondasz, de akármilyen esküt tett le, az, hogy ezt megtette, semmilyen szempontból nem kifogásolható. Ezt én mondom, aki sosem volt katona. Meg aki még nem látta a filmet
My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.
"Jó, ha néha felülemelkedsz a dolgokon és teljesen racionálisan áttekinted a helyzetet."
Germi, szerintem pont ezt nem nem tette Stau! A pillanatnyi hév - amely az évek óta tartó nemzetpusztító frusztrációból eredt - arra vezette őket, hogy cselekedjenek. A dolog egy szervezésbeli momentumon csúszott el: Stau túlságosan "kapkodva" elkönyvelte, hogy a Führer halott. Utána persze jött a lavina...
Ezentúl persze továbbra is vitatom egy főtiszt esküjében megfogalmazott lojalitását, még akkor is, hogy ma nekünk 2009-ben mégis fennkölt, a diktatúra ellen harcoló HŐS mintaképét ábrázolja!
Ne érts félre: Stauffenberg tette nemes cselekedet volt, de katonai mivoltában (+hűségeskü) nehezen értelmezem!
Szerintem a túlzott lojalitás egyértelmű elfogultságot és elvakultságot vonhat maga után. Jó, ha néha felülemelkedsz a dolgokon és teljesen racionálisan áttekinted a helyzetet. Ezt tették Stauffenbergék is, és nagyon jól tették. Legalább ők.
My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.
Újból megnézve a Valkűrt - engem mint volt katonát - elgondolkodtatott az eskü morális kérdése. Egy katona esküjében (vagy tiszt a fogadalomban) egy olyan elkötelezett lojalitásra adja magát, amely megkérdőjelezhetetlen. A náci Németországban - sajnos - az akkori tisztek mindegyike nem elsősorban az országra, hanem - nyilván a Vezér morális függőség és politikai indítékai alapján - Hitlerre tettek esküt.
Elgondolkodtam. Eskü, az eskü marad, amely mindig lojalitást és hűséget feltételez, még ha a rendszert irányító gazembert gyűlölöm is. Ráadásul katonaként nem zendülhetek, nem lázadhatok, hanem parancsot hajtok végre. Esküt tettem, végzem a dolgom, harcolok, ha kell meghalok. Nem moralizálok. Ráadásul Stauffenberg felmérhette volna, ha még Hitler meg is hal, a gépezetben sok-sok nagykutya ott áll, aki folytatta volna a háborút. A logikusságot, az arányérzéket elnyomta a harag és szenvedély, de ez így emberi. De emberi-e az, hogy esküt tesz egy katona(tiszt) és "árulást" követ el, mert úgy érzi, hogy a sátán a pokolba juttatja népét, országát?
Nehéz kérdés, tele ellentmondásokkal. Megköveztek lehet, de én lojális maradtam volna a gyűlöletem ellenére is, inkább kértem volna magamat a frontra, ahol legalább a saját katonáim élete megmentése árán vagy apróbb parancs-megtagadások eszközével "harcoltam" volna. Túl nagy volt az ár a Valkürben, túl sok értékes ember halálával...
Eskü vagy morális érzések? Szerintetek?
Valkyrie (200
Jól megkomponált filmmel van dolgunk, pörgős, feszült film, amelyet a filmzene is fokoz. Amerikai módira kicsit túlhangsúlyozzák a "hazafias" szálat, pedig érzésem szerint inkább a nagyfokú Hitler-gyűlölet motiválta a szervezkedőket. Bár nem vagyok rajongója, de Tom Cruise karaktere kitűnően illik Stauffenberg megformálásra, sőt kinézetre is kiköpött a hasonlóság, amint
ezen az eredeti fotón is látható. (Bár azt nem tudom, hogy TC haját miért kellett hullámosítani, amikor az ezredesnek egyenes, vastag szálú haja volt.)
Szóval nézhető film, nekem az előző változatok jobban tetszettek.
