Call of Juarez: Bound in Blood

van egy olyan érzésem hogy ahogy az idő múlik teljesen megváltoztak az elvárások egy fps terén is.sokak manapság arra vágynak hogy egy játékban minél nagyobb legyen a szabadságfok.én etz meg is értem.de szerintem ilyen téren is szét lehet választani az fpseket.mert ott a far cry 2 amiben szabadon mozoghat az ember viszont ennek az a "hátránya" hogy a történeti része kevésbé ragad magával nem kap szerintem akkroa hangsúlyt.viszont ezek az általatok cső fps-nek nevezett játékok, ha jól megcsinálják akkor azért nyújtanak nagy élvezetet mert a történet olyan erős benne ami magával sodorja a játékost és ezért képtelen lerakni a játékot.szóval lehet modnani hogy vacak lett de szerintem ez márcsak azért sem igaz mert a története annyira jól megirt hogy ez emeli ki a játékot.persze a grafika...lehet azt is ajnározni de az erősen másodlagos.

ugyanakkor nem értem razor csalódottságát.mivel ha az első részhez viszonyítjuk akkor csak a játékmenet változott pörgősebbre azon kívül pedig szinte semmi.legalábbis szerintem.az első rész is scriptelt volt ez is az...csak ott sokat kellett ügyeskedni itt meg csak mész puffogtatsz...de az adott történethez ez megy...