Két nagyon régi emlékem van, de sajnos az egyikről nem tudom, hogy tényleg emlék, vagy álom. Amiben biztos vagyok, hogy édesanyámmal mentünk ételhordóval kajáért (pár éve mesélte, hogy azt csak két éves koromig csináltuk, tehát kizárásos alapon ez a legrégebbi emlékem). A másik nagypapámmal kapcsolatos, aki szintén két éves koromban halt meg. Elvileg nála volt a család, mi együtt játszottunk és ránéztem egy sötétbarna gerendára. Ez utóbbiban nem vagyok biztos, hogy tényleg megtörtént ^^
6 éves koromig elég kevés van, utána kezdenek visszatérni (főleg visszanézve a családi videofelvételeket vagy fotókat és beugranak a dolgok).
Szerk: Bár most, hogy így megpróbáltam visszaemlékezni, mindkét óvoda is beugrott, ahova először apám, aztán munkahely váltás után anyám vitt. Szóval egész szép csokorra való emlékem van
Csak nagyon fura visszagondolni rájuk."I guess I have a soft spot for pretty faces"
