Vizilovak vs. bunkó fradisták

Nahh. Osmium, az Ánded Nekromanszer állat magányosan bolyongott az új-köztemető és a staidon között elterülő holtlápon, még mindig pártalapításon törve a fejét. A láp ködszerű kipárolgásai még nappal is esti homályba burkolták a mocsaras vidéket. Pláne éjszaka! Időnként fiókáiknak élelmet kereső F-16-os vadászgépek húztak el felette földközelben, már már az őrület határát súrolva. Különféle csúszómászó férgek és állatok, lábnélküli lények neszezése, nyöszörgése, kuruttyolása és sikamlós testüknek surrogó hangja töltötte be az amúgy is sűrű, büdös, nyirkos levegőt. Ebben a barátságos környezetben mendegélt Osmium, időnként nagyokat rúgva általa köveknek nézett állatokba, melyek ennek következtében pár focipályahosszal odébb értek újra földet-természetesen halva. Csendesen üvöltözött magában és balekok után nézett, akik hajlandók lennének vele pártot alakítani. És még egy fontos szempont volt ezen kívül: a párttagok feltétlenül állják AriAmi lehelletét!!! Amennyiben sikerül ily módon kiiktatnia AriAmi félelmetes lehelletének következményeit, már semmi perc alatt el tudja intézni A Vízilovat és annak csatlósait. Ahogy így mendegélt,X-cite-ot rágcsált és szopogatott (mikor hogy) nagy hevesen, és már kurvára unta az egészet, valahogy úgy, ahogy most a kedves olvasó van ezzel. Eccer csak érezte,hogy itt valami dombocska közeleg, -ennek csalhatatlan jeleként a talaj emelkedni kezdett a lábai alatt-, és látja ám, hogy min is tapicskol: hullák....rothadós testek....hullahegyek egymáson alkottak még nagyobb hegyet, (hát ide száműzték az új-köztemető lakóit!!!) köztük mindenféle csúszómászó folytatta lebontó tevékenységeit. A semmiből hirtelen egy Lápi Lidérc bukkant fel, és -mivel látta,kivel vagyon dolga- azon nyomban le is borult a Nekromanta előtt. A Nekromanta puszta üdvözlésül kedvesen beléje rúgott egy hatalmasat, mire a Lápi Lidérc Végre megszólalt:
-Üdvözöllek, ó, halálnak hatalmas mestere! Az én Uram már vár rád!
-Mire vársz már akkor? Kísérj eléje,plíz!-sziszegte az elcsigázott Osmium.
A Lápi Lidérc néhány lépésnyit odébbtessékelte Osmiumot, mire a hegyecske, amin álltak, érezhetően rengeni kezdett.
-Na, már csak ez hiányzott!!!!-felkiáltással arccal lefelé gyorsan félig beleásta magát az iszapba a büszke Nekromanta, de a Lápi Lidérc megnyugtatólag kirángatta őt onnan, és az előttük tornyosulni kezdő jelenség felé mutatott izzó tekintetével.
Namostan, ami ekkor a szemük elé tárult, hát azt nehéz lenne leírni, így nem is fogom megkísérelni. De! Mégis!
-Azt a rézfánfütyülő Frost Wyrmjét nekije! Ez.....ez egyszerűen...."AZ" !-csodálkozott Osmium.
Egy hatalmas, borzasztóan nagy, óriási IZÉ tornyosult felettük, akkora nagy valami, hogy az aljától a tetejéig a hang-terjedés közben-kétszer elfáradt. Valami meghatározhatatlan valami, amit a főhősünk által használt "AZ" szócska írhatna le legmegfelelőbben, így nem megyek bele anygának, minőségének, mibenlétének további boncolgatásába. Mindenesetre a körvonalai is csak homályosan látszódtak, már ha látszódtak egyáltalán, és ereje leginkább a halálból visszatért gólemek és ánded lordok erejének összességével vetekedhetett volna. De ebben a pillanatban nem vetekedett, hanem magasodott. Emelkedett. Na röpke 47 és fél perc elteltével sikerült teljes életnagyságban megjelennie. A Nekromancer már elég erősen szóba kívánt vele elegyedni, annál is inkább, mert borzasztó unalmas volt ezt végignéznie. Végre valahára valami hangféle robajlott-morajlott, sziszegett-sistergett elő a monstrum mélyéről:
-Már régen várok itt rád, Nekromanta! Legfőbb halhatatlan Urunk rendelt Neked, a Te szolgálatodba, hogy segítsek nagyratörő céljaid elérésében: AriAmi és a többiek lenyomásában, és pártod fényes választási győzelmének kiharcolásában.
Osmium eközben csendesen füldugókat applikált magának fél doboz X-cite-ból. Kicsit erős-volt a hang ugyanis, amit kiadott magából "AZ". De hangtompítót pillanatnyilag nem tudott szerelni legfőbb fegyverére.
-Na jóvan akkor haverom-szólt bölcsen Osmium-
menjünk már, aztán térüljünk forduljunk be először az én drága, szeretett AriAmimhoz, de várj! Elegen vagyunk mi ENNYI víziló ellen?-kételkedett a Mester.
-Természetesen nem jelentenek nekem számottevő akadályt, letaposom őket, mint kóbor yeti az eltévedt orvvadászt!!!- szellemeskedett a szörnyeteg.
-Usgyi-adta ki a vezényszót Osmium, így elindultak hármasban, kézenfogva, a Valami, a Lápi Lidérc és a Mester.
Hajnalban érkeztek a VVC-k éjdzskjú-jára.
Teljes harci díszben, és követelték ,hogy Torgyán József jöjjön ki!
Ehelyett megjelent a butaarcú ghoul, Dile, hogy bejelentse a totális háborút. A "Valamivel" nem is törődött igazán, üres kis fejébe nem jutott el fénynek sugárja, így azt gondolta, hogy tektonikai lemezmozgások hozhatták létre a hegyet mára virradóra.
-'z én 'azdám 'ár úgyiss felkésszültt az 'rkezéstekre, 'smium! Semmi esélyetek a Szövetség ellen!-dadogott kiakadt állkapoccsal Dile.
-Wehhhhheeeeehhhhhheeeeeehhhhhheeeeehhhhh, szövetség aszongya, szöveccség, ehhhhheeehehehehe-derült Osmium.
-Na jól van,kispajtás, vánszorogjál a nyúlszájú főnököd elé, aki olyan gyáva, hogy a lehellete mögé bújik, és rebegjed el neki, hogy eljött a végső leszámolás órája! Hogy itt és most sikáljuk el az ügyet! Nem akarom tovább húzni mert már senki nem fogja elolvasni! Mondd el neki, hogy most vége van, mint a botnak! Nálam van a Necronomicon és ez az IZÉ, és nem félek használni!
(megint az a sátáni kacaj)
Dile így elcsoszogott gazdájához, aki még csak most ébredezett a tegnapi hatalmas buli után, ilyenkor még az ő szemét is csípte elborzasztó szájszaga. Kicsit kiszellőztetett, minek hatására a környéken lévő élőlények élettelenül hullottak a porba.
Dile teljes nyugalommal bekopogott.......

...Life is too short, don't stress every day, leave your worries behind, go out and play!...