Háborús filmek és a valóság

Én csak nagyapámmal beszélgettem, de ő is megjárta a frontot, utána meg a fogságot.

Most nekünk, erőseknek kell elviselnünk a gyengék gyengeségét, és nem a magunk kedvére kell tenni.

Azért kell az Öregekkel beszélgetni, hogy egy kicsit asszociálni tudjunk...ha már annyira túlfejlődött humanoidok vagyunk! Nem kell rögtön "ex-catedra" okoskodásba merülni a jó meleg kecónk, ezer gigabájt sávszélességű internetünk mellett!

Tudom miről beszélek: beszélgettem nem egy öreggel és jártam olyan ürgelyukakban, ahol a mi magyar katonáink - 25 fokban próbálták túlélni a lehetetlent..., mint ahogy a lengyelek próbáltak túlélni karddal páncélosok ellenében!

jól szóltál!
Csak nagyon nehezen érthetjük meg, mi motiválta az akkori embereket.

Most nekünk, erőseknek kell elviselnünk a gyengék gyengeségét, és nem a magunk kedvére kell tenni.

Az a baj, hogy a mai, fene nagy, globalizált, kényelmes-sörözős-mekdoneldszes-luxuskocsis-kinekmilyentutimobiljavan világunkban (országunkban, ahol 56 óta tespedés van), fogalmunk sincs azokról, azok belső indíttatásáról, akik lándzsával mentek harckocsik ellen!

Könnyű okosnak lenni egy túlfejlődött civilizációban, amikor minden a seggünkben van! Lófaszt nem tudunk mi erről, mit éreztek akkor, csak okoskodunk, holnap meg tespedten ülünk a bárgyú munkahelyünkön, az idióta egyetemeinken, hogy húúú, mennyire jó nekünk, meg mekkora idióta az a néhány lengyel, aki a családjáért, pár szem krumpliért hajlandó volt - még az őrülten hangzó cselekedetére is - páncélosok ellen menni nyilakkal, meg pattintott kőbaltákkal!

Beszélgessetek a Nagy Szüleitekkel, Öregekkel... talán más lesz a ledegradáló, értelmiségi duma.