A múltkor vettem viszont üveges, szeletelt jalapeño paprikát sós lében. Na, ezt már szeretem. Erős, de egyenletes. Valamint úgy tapasztaltam, mintha kevésbé lenne tartós a csípőssége, hamarabb múlik a szájban, így elősegíti, hogy többet és folyamatosan lehessen enni belőle az ételhez. Nekem bejött nagyon.
---
Egy másik érdekes dolog, amiről már akartam írni, csak mindig elfelejtettem, a kapribogyóval kapcsolatos. Én nagyon sokáig nem szerettem a fanyar íze miatt. Pedig az olajbogyó a kezdetektől fogva a kedvencem, és a mindenféle mediterrán köreteket, salátákat mindig is kedveltem, egyedül ezt kapirgáltam ki, ha a tányéromba került.
Aztán nyáron elmentünk Máltára, és már az útikönyv felhívta a figyelmet, hogy szinte mindenhez kapribogyót használnak ízesítésként. És valóban nem túlzott, így is lett: salátákhoz, mártásokhoz, húsokhoz, halakhoz, kapribogyó az mindig volt. Én pedig egy hét alatt úgy megszoktam, hogy most már itthon is kapribogyós szardellafilét veszek inkább anélküli helyett.
Ezt csak azért mondtam el, mert tanulság arra, az ember gyomra épp úgy tud alkalmazkodni az idegen konyhákhoz, mint mondjuk az idegen nyelvhez, ha rá van kényszerítve.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
