Ellenben ha valami lakott területre érek, ott ez a játék mindent visz. Anno a BG2 és az IWD sorozat legszebben megrajzolt helyszínein éreztem ezt (sosem felejtem el, amikor az Icewind Dale első részének elején kilépünk a fogadóból a gyönyörű, kézzel rajzolt faluba, ahol esik a hó és egyszerűen lélegzetelállítóan festményszerű minden!... na, itt ezt érzem minden 2. helyszínen)
És nem is kell feltétlenül sűrűn lakottnak lennie: amikor az ostagari hídon újra átkelünk, immár este, a csata közepén... hát buzi, akinek az nem tetszik!
És ha már feeling: az első komolyan bossfight, amikor összecsapunk az ogrével, pfff... csináltam egy mentést előtte, hogy újra és újra lejátszhassan. Az a profizmus netovábbja.
Respect is not given. It's taken.
