Ugyanis a játékban nincs full élettel feltámadás, legalábbis normálon nem: én ha elveszítek valakit, akkor töltöm is vissza, mert a "halottak" -amúgy nem tudom, honnan szedtük ezt, mert ahogy gothmog (tényleg, ő hova tűnt?
) mondta volt: a csata sérültjei ők, nem halottak- maradandó sérüléseket szenvednek, ami megcsonkítja a képességeiket! Ha pedig magukhoz térnek, akkor is csak minimális sérüléssel.
Regenerálódás: igen, van, igen, szükséges. Ugyanis ezáltal maguk a harcok lehetnek nehezebbek, elég őket túlélni! Én sem szerettem ezt a rendszert először, de ahelyett, hogy görcsösen ragaszkodnál a régihez, inkább próbáld ezt is megérteni, hidd el, van benne logika. Ha egyszer harcba keveredsz, végig kell csinálnod: ezek pedig gyakran annyira nehezek és taktikusak, hogy ha valaki kidőlt, onnantól úgyis véged. Ha mégsem, akkor nagyon jól játszol, és valahol ez a lényeg. Ez minden, csak nem hack'n'slash.
Az ogrét kb. harmadjára sikerült úgy megölnöm, hogy nem került padlóra senki. Igaz, mindkét alkalommal az utolsó pillanatban fektetett meg valakit, de végülis csak összejött. És igen, profi harc volt: az ogre zseniálisan lett animálva, látványos képességei voltak, folyamatosan intenzív figyelmet igényelt, hogy a lehető legkisebb sérüléseket szopjam be tőle. Epic harc volt a maga módján. De mindezt normál nehézségen -vagy afölött, ahogy majd másodjára fogom- kell játszani, bár szerintem ez igaz minden játékra.
És tényleg, nem lehet specializálódni semmilyen fegyverre, mint mondjuk a BG-ekben. Viszont ott nem is volt 1-2 tucatnyi -stratégiai szempontból fontos szereppel bíró- harci képessége mondjuk egy harcosnak, vagy éppen programozható mesterséges intelligenciája. Persze az attól volt jó, ez meg ettől.
De egyébként aláírom: ez csak egy beszélgetős Diablo, ha nem tolod fel annyira a nehézséget, hogy kihívást jelentsen.
Respect is not given. It's taken.
