Dragon Age

Persze célpontot vált, akkor meg azzel kezdek el menekülni, nem nagy kaland . Biztos lesznek még jóval nehezebb harcok. Az Ogrék egyébként sem a legdruvább ellenfelek általában.

Jaja, tényleg, ez meg a másik: volt, hogy az ogrével folytatott harc közepette és is próbáltam célpontot cserélni -erre irányuló képességek még nincsenek kifejlesztve a harcosoknál- és akkor szúrtam ki ugyanezt! Szóval az kizárt, hogy csak menekülünk, közben meg hátulról lövik a többiek: egy ideig működik, de utána célpontot vált!
Persze nem győzöm hangsúlyozni: mindez normál nehézségre igaz.

Respect is not given. It's taken.

"Annyit csináltam, hogy egy karakterrel futottam, azt üldözte a többi még pillanatok alatt szétszedte távolról."

Ez baromi érdekes, ugyanis a játék folyamatosan "figyeli" csata közben, hogy ki jelenti a legnagyobb fenyegetést, és a szörnyek zöme, különösen az ilyen genyóbbak, azonnal az ellen fordul. Úgyhogy elméletileg olyan túl sokáig nem üldözhette (volna) a futkározó karakteredet. Esetleg, ha esay-n játszod, vagy ha valamiért "megbugosodott" az ogre nálad ebből a szempontból.

Amúgy ha már BG sorozat (és ezen belül AD&D rendszer): azért vedd figyelembe, hogy sok szempontból meg a Dragon Age az összetettebb. Pl. BG-ben a tőrök is csak erő alapon működtek, itt az ügyesség döntő fontosságú ezeknél a fegyvereknél. BG-ben páncél csak az AC-t változtatta (ami ha belegondolsz, röhej: mitől lenne már nehezebb megütni egy nehézvértezet viselő lomha lovagot mondjuk egy pallossal, mint egy bőrvértet viselő, akrobatikus elfet), itt meg a téged ért sebzéseket csökkenti, ugyanakkor viszont nehézkesebbé tesz. És még sorolhatnám.
Persze a fentiek nem a BG sorozat hibái, hanem az AD&D rendszer betegségei, és csak arra akartam utalni mindezzel, hogy ne csupán a BG-hez képesti "egyszerűsítéseket"/"light-osodásokat" vedd észre, hanem a pozitív fejlődéseket is.

Na megyek, most már tényleg nekiülök a karakteralkotásnak! Hallod, davkar9?

Szerk: McCl@ne: itt vagyok, de már tűzök is el karakter készíteni

Endure. In enduring, grow strong.

Mert miért volt olyan profi az Ogréval való harc? Olyan ostoba volt mint a kő. Annyit csináltam, hogy egy karakterrel futottam, azt üldözte a többi még pillanatok alatt szétszedte távolról.
Sajnos nekem amekkora öröm ez a játék, akkora csalódás is. Nem mintha nem lenne jó, de ezek a hack&slash baromságok (regeneráció, spontán feltámadás full élettel) meg az, hogy tudomásom szerint nem lehet fegyverre specializálódni, mindent ugyanúgy használ nem nyerte el a tetszésem. Nincs mana, vagy könyv ami korlátozza a varázslatokat és úgy szórja a támadásokat a varázsló, mint egy íjász... Jó játék ez mindenképp, de elment az utolsó esély is, hogy a BG sorozathoz igazán hasonlót kapjunk.

Épp azon ámuldoztam az előbb, hogy milyen gyönyörű a grafikája és hogy pontosan ezt értem 10/10-es látványvilág alatt. Persze inkább csak 9, mert mondjuk a Korcari Wilds nem nyűgözött le, de az is szép volt, csak valahogy NWN2 érzés fogott el... De olyankor kipillantok a gyönyörű térképre, végignézek a megtépázott, vérben fürdő harcosaimon és máris csillognak a szemeim!
Ellenben ha valami lakott területre érek, ott ez a játék mindent visz. Anno a BG2 és az IWD sorozat legszebben megrajzolt helyszínein éreztem ezt (sosem felejtem el, amikor az Icewind Dale első részének elején kilépünk a fogadóból a gyönyörű, kézzel rajzolt faluba, ahol esik a hó és egyszerűen lélegzetelállítóan festményszerű minden!... na, itt ezt érzem minden 2. helyszínen)
És nem is kell feltétlenül sűrűn lakottnak lennie: amikor az ostagari hídon újra átkelünk, immár este, a csata közepén... hát buzi, akinek az nem tetszik!
És ha már feeling: az első komolyan bossfight, amikor összecsapunk az ogrével, pfff... csináltam egy mentést előtte, hogy újra és újra lejátszhassan. Az a profizmus netovábbja.

Respect is not given. It's taken.