Dragon Age

"Egyébként nincs különösebb bajom a játékkal, csak kicsit hardcore-abb verzióra számítottam az előzetesek alapján, valószínű ezért csalódtam egy kicsit. Nem kellett volna utánaolvasni."

Írtam már Neked: Greyhawk:ToEE. Ha D&D-n alapuló, de abszolút reális, taktikázós, körökre osztott harcokat akarsz. Ott pl., hogy csak egyetlen példát emeljek ki: -10Hp-nál van ugyebár halál (ami után nincs feltámadás, csak varázslattal), ha 0-ra esel ájulás, és onnantól minden körben Con-mentő megnézni, hogy "stabilizálódsz-e" magadtól, vagy veszíted tovább a HP-t. Hp regeneráció meg nem létezik, csak varázslat, gyógyital vagy alvás van. És amúgy mindenre - még a körönként különböző terheltségi szint alapján megtehető távolságokra is, sőt arra is, hogy melyik faj mekkora távolságot tud megtenni alapból, odafigyel a játék. Tehát ilyen szempontból elképesztően precíz és komoly. Gyakorlatilag a legjobb D&D szabályrendszer számítógépes implementáció.

De ezt leszámítva a Dragon Age: Origins összességében sokkal de sokkal jobb játék! Nagyjából minden másban alázza a ToEE-t.

Endure. In enduring, grow strong.

Akkor a full élettel feltámadást elnéztem. Az még akár bele is férhet, mert mi pl. a "papíros" RPG-t is így játszottuk, magyarulcsak eszméletét vesztette... és képességet is vesztett, igaz ott eleve más életerő rendszer volt.
A regenerálódást csak úgy tudtam volna elképzelni, hogy szép lassan feltöltődnek, de nem 10 mp alatt, ez így nekem nagyon "arcade". Én bírtam, amikor taktikázni kelle a BG-ben a gyógyító varázslatokkal, potionokkal és a nagy harcok után (amik egyébként nem is voltak könnyebbek az ittenieknék) fel kellett valahogy élesztened a csapatod, aminek azért nagy hangulata volt amikor kísértetekkel voltál körülvéve és aludni sem tudtál pl... így meg "csak" a csatára helyeződik a hangsúly. Én abszolút a realitások híve vagyok, ha lehet ilyenről beszélni egy fantasy rpg-ben.
Szövegekkel tényleg nem spóroltak, én bírom is, de néha már bosszant, hogy ennyi a duma . Szeretek mindent megkérdezni, körbejárni a dolgot és így csomó felesleges szöveget kapok.

Lehet, hogy nehezebb fokra kéne váltani, egyébként én is normálon vagyok. A tactics rendszert még nem is nagyon variálgattam, nem volt nehéz eddig. Azon gondolkozom, hogy a kutya maradjon e vagy valami harcost vegyek... mert jó az az állat, csak szeretnék egy másik típusú harcost is a csapatba venni. Én általában a több ütőember híve vagyok, bár pont a nyáron toltam ki legutóbb a BG2-t 4 db mágiahasználóval ...
Szerintem maradok a 2 harcosnál, plusz egy varázslónál és szerencsevadásznál.

Egyébként nincs különösebb bajom a játékkal, csak kicsit hardcore-abb verzióra számítottam az előzetesek alapján, valószínű ezért csalódtam egy kicsit. Nem kellett volna utánaolvasni.

Találtál valami nehézségi fokot easy alatt?
Ugyanis a játékban nincs full élettel feltámadás, legalábbis normálon nem: én ha elveszítek valakit, akkor töltöm is vissza, mert a "halottak" -amúgy nem tudom, honnan szedtük ezt, mert ahogy gothmog (tényleg, ő hova tűnt? ) mondta volt: a csata sérültjei ők, nem halottak- maradandó sérüléseket szenvednek, ami megcsonkítja a képességeiket! Ha pedig magukhoz térnek, akkor is csak minimális sérüléssel.

Regenerálódás: igen, van, igen, szükséges. Ugyanis ezáltal maguk a harcok lehetnek nehezebbek, elég őket túlélni! Én sem szerettem ezt a rendszert először, de ahelyett, hogy görcsösen ragaszkodnál a régihez, inkább próbáld ezt is megérteni, hidd el, van benne logika. Ha egyszer harcba keveredsz, végig kell csinálnod: ezek pedig gyakran annyira nehezek és taktikusak, hogy ha valaki kidőlt, onnantól úgyis véged. Ha mégsem, akkor nagyon jól játszol, és valahol ez a lényeg. Ez minden, csak nem hack'n'slash.

Az ogrét kb. harmadjára sikerült úgy megölnöm, hogy nem került padlóra senki. Igaz, mindkét alkalommal az utolsó pillanatban fektetett meg valakit, de végülis csak összejött. És igen, profi harc volt: az ogre zseniálisan lett animálva, látványos képességei voltak, folyamatosan intenzív figyelmet igényelt, hogy a lehető legkisebb sérüléseket szopjam be tőle. Epic harc volt a maga módján. De mindezt normál nehézségen -vagy afölött, ahogy majd másodjára fogom- kell játszani, bár szerintem ez igaz minden játékra.

És tényleg, nem lehet specializálódni semmilyen fegyverre, mint mondjuk a BG-ekben. Viszont ott nem is volt 1-2 tucatnyi -stratégiai szempontból fontos szereppel bíró- harci képessége mondjuk egy harcosnak, vagy éppen programozható mesterséges intelligenciája. Persze az attól volt jó, ez meg ettől.

De egyébként aláírom: ez csak egy beszélgetős Diablo, ha nem tolod fel annyira a nehézséget, hogy kihívást jelentsen.

Respect is not given. It's taken.

Mert miért volt olyan profi az Ogréval való harc? Olyan ostoba volt mint a kő. Annyit csináltam, hogy egy karakterrel futottam, azt üldözte a többi még pillanatok alatt szétszedte távolról.
Sajnos nekem amekkora öröm ez a játék, akkora csalódás is. Nem mintha nem lenne jó, de ezek a hack&slash baromságok (regeneráció, spontán feltámadás full élettel) meg az, hogy tudomásom szerint nem lehet fegyverre specializálódni, mindent ugyanúgy használ nem nyerte el a tetszésem. Nincs mana, vagy könyv ami korlátozza a varázslatokat és úgy szórja a támadásokat a varázsló, mint egy íjász... Jó játék ez mindenképp, de elment az utolsó esély is, hogy a BG sorozathoz igazán hasonlót kapjunk.

Épp azon ámuldoztam az előbb, hogy milyen gyönyörű a grafikája és hogy pontosan ezt értem 10/10-es látványvilág alatt. Persze inkább csak 9, mert mondjuk a Korcari Wilds nem nyűgözött le, de az is szép volt, csak valahogy NWN2 érzés fogott el... De olyankor kipillantok a gyönyörű térképre, végignézek a megtépázott, vérben fürdő harcosaimon és máris csillognak a szemeim!
Ellenben ha valami lakott területre érek, ott ez a játék mindent visz. Anno a BG2 és az IWD sorozat legszebben megrajzolt helyszínein éreztem ezt (sosem felejtem el, amikor az Icewind Dale első részének elején kilépünk a fogadóból a gyönyörű, kézzel rajzolt faluba, ahol esik a hó és egyszerűen lélegzetelállítóan festményszerű minden!... na, itt ezt érzem minden 2. helyszínen)
És nem is kell feltétlenül sűrűn lakottnak lennie: amikor az ostagari hídon újra átkelünk, immár este, a csata közepén... hát buzi, akinek az nem tetszik!
És ha már feeling: az első komolyan bossfight, amikor összecsapunk az ogrével, pfff... csináltam egy mentést előtte, hogy újra és újra lejátszhassan. Az a profizmus netovábbja.

Respect is not given. It's taken.