Hát, valóban, ez a harmadik rész volt az első, ahol megingott a bizalmam a sorozattal szemben. Ez a gorefest nem volt semmi, amit lerendeztek benne... Most nyilván hülyén hangzik, ha egy Fűrész filmre azt hozom fel ellenérvként, hogy értelmetlen, öncélú erőszakot tartalmaz, de tényleg itt éreztem ezt most először úgy igazán. Ugyanakkor bármennyire is mesterkéltnek tűntek néha a dialógusok, és bármennyire is úgy tűnt sokszor, hogy a történet csak másodlagos fontosságú, célja mindössze a minél több vérontás megalapozása, kétségtelenül voltak benne értelmes gondolatok is.
SPOILERPéldául amikor Jigsaw szembesítette Amandát azzal, hogy az általa rendezett játékok mind rosszak voltak, mert nem adta meg az esélyt az áldozatoknak a megmenekülésre. És valóban igaza volt, erre utaló megjegyzések egyrészt elhangzottak a film elején az első két "névtelen" áldozat próbájakor, valamint Eric próbáját én magam is végig nagyon furcsának találtam, mert Amanda semmilyen feladatot nem szabott ki neki. De a végső leszámolás bizonyította ezt be természetesen megcáfolhatatlanul.
SPOILEREgyébként meg kell jegyeznem, hogy számomra Jigsaw karakterénél sokkal érdekesebb Amanda karaktere. Jigsaw túl egysíkú, túl tökéletes, ő még akkor is képes kézben tartani a szálakat, amikor mozdulatlanul fekszik, vagy amikor egyenesen nincs is magánál. Amanda sokkal esendőbb, emberibb. Az első két részben az volt teljesen egyedi, hogy egy lecsúszott, drogos, szuicid hajlamú csaj volt a főhős, neki szurkoltunk, itt pedig ahogy próbált megfelelni a mesterének, ahogy lélektanilag őrlődött, és ahogy végül elbukott.
Ja, és még egy érdekesség. Bár tényleg rengeteg vér kifolyt a film során, és kellően változatos, beteg kínzásokat vonultatott fel, mégis a leggusztustalanabb, legelviselhetetlenebb része számomra a koponyalékelés percekig tartó, közeli bemutatása volt. Pedig az egész filmben ez az egy éppen nem volt ártó művelet, és a valós életben is előforduló, mindennapos agysebészi beavatkozás. Ezt elsősorban azért mondom, mert a másik horroros topikban beszélgettünk róla, mi a különbség a rémisztő, a félelmet keltő és a szimplán gusztustalan, undorító között.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.