Pedíg van, ez tény... Ugyanis én tapasztaltam, addíg el sem tudtam volna gondolni, míg nem vettem részt benne...
Keresztény meditáció: a lényege, hogy a hagyományos keresztény életvitel-templombajárok, gyónok, áldozok, igyekszem rendesen viselkedni, és így üdvözülni mellett van egy másik út, a miosztikus út...
Az ki van egészítve kersztény meditációval, tehát nem a "meditáció" a lényeg, továbbra is a vallás, mint amúgy, csakhát itt a földi életben is megtapasztalható a spirituális világ, a lélek... És erre jó a keresztény meditáció... Semmiféle keleti hablagy, szigorúan a keresztényin van a hangsúly, szó nincs szektáról, ilyesmiről, mivel ezt hozzák fel soka keresztén, hogy ilyen nincs...
Hivataloan az Egyház ezt nem fogadja el, de a papok egyre jobban kezdik elismerni, akik nem annyira vaskalaposak (mondjuk nekik tilos ilyesmivel foglalkozni, de tudják mi az, nem foglalkoznak vele, de az értelmes része elismeri)...
Én jártam egy szerzetes-paphoz "magánórákra", beszélgettem vele sokat, nagyon jó fej volt, fiatal, nálam pár évvel idősebb, azt néztem a könyvespolcát: sok-sok vallási könyv, elemzések, mindenféle ilyen stuffok, aztán átváltott Agatha Christie sorozatba a könyvmenet
Jó volt, szerette a AC könyveket is...
Szal mi a keresztény meditáció?????
Némi lazítás után (vezetővel persze), kikapcsolunk, fényt kérünk, pontosabban Isten jelenlétét kérjük (a vezetőnek van persze egyéb dolga, le kell védenie minket, stb...), aztán elvezet minket valahová...
Van, hogy csak önismeret, elmegyünk különböző tájakra, de van, hogy mint írtam, ott voltunk Jézus születésénél, kereszthalálánál, vagy egyszerüen szembesülünk magunkkal Jézus szemszögéből vagy sokminden más is van, persze előtte olvasás Bibliából egy rész, értelmezés, megbeszéljük, amolyan baráti beszélgetésként...
Persze sokat kell gyakorolni, amíg sikerül, szal ez éves szintű "munka", igazából a lényege, hogy elhagyod a tested és ott lehetsz bárhol, ugyebár spirituálisan nincs idő-tér, Isten számára sincs idő-tér, tehát ott lehetünk vele bárhol...
Először nem vettem komolyan, olyan mintha álmodnál, és vezetnek, én frankón aszittem magamnál vagyok, szal tudsz valamilyen szinten gondolkodni, persze volt néhány félrelépésem, el lehet veszni, ezért van a segítő, igazából volt, hogy elkalandoztam és volt egy kis baj, mondhatom szörnyű volt, így kiestem belőle és amikor visszatértem (tehát nem a vezető által visszavezetve), aszittem beszarok, úgy fájt és percekíg csak néztem, alíg kaptam levegőt, akkor ébredtem rá, hogy ez tényleg komoly...
Amúgy ha sikeres, akkor nagyon jó... A fénykérés, amikor érzed a tökéletes nyugalmat, szeretetet, békét, megnyugvást, nincs test, csak a lélek, a sok leírhatatlan élmény, ott lenni Jézussal, belenézni a szemébe, olyan, mintha megtörtént volna (valójában meg is történt)...
És ez a felfoghatatlan...
Én egészen tavaly novemberíg jártam e baráti társaságba, de akkor jött elő ez a Wilson-Sally betegség... 2 hónapíg kórház, rosszullétek, nagyjából mostanra kezdem kiheverni, azóta nem nagyon voltam velük, mondhatom elveszett bárány lette, templomban sem voltam, nem is gyóntam, teljesen lepusztultam...
Szal most csak úgy csapongok
További részletek később...
