Számomra legalábbis nagyságrendekkel. Emlékszem pl. mikor először láttam a 28 Days Later-t, majdnem lefordultam a székről annál a résznél, mikor Cillian Murphy először fut bele egy "zombiba", aki először csak olyan old-school módon vánszorog (mintegy elhitetve a nézőkkel, hogy majd bőven lesz idő elfutni előle), de mikor meglátja Murphyt, veszett gyorsan megindul felé... Hát mit mondjak élőben egy ilyentől én is összecsinálnám magam, pláne ha kizárólag a régi zombifilmes prekoncepcióimra alapoznék.
Meg ugye az megvan, mikor a 28 Weeks Later elején Robert Carlyle rohan mint az állat, a "zombik" meg ott őrjöngenek a nyomában, ezért rákapcsol egy kicsit, de aztán oldalra néz, és látja, hogy a domboldalról is özönlenek le, közben meg az "In a Heartbeat" c. track szó... Vááá... attól a résztől ahányszor nézem, mindig feláll a hátamon a szőr...
Na, hát nagyjából emiatt volt nekem picit csalódás ez a pilot ilyen szempontból, mert nekem valahogy ezekről a lassú zombikról nem az jut eszembe, hogy ja igen, akkor most ezektől félnem kellene, hanem egyből azok az idióta régi vígjátékok rémlenek fel, amikben halomra lövik/aprítják/ütik el, stb. a hasonló mozgássebességgel megáldott élőholtakat, akiktől nagyjából csak annyi telik, hogy hörögnek nagyokat, mielőtt jó zombi módjára kimúlnak másodjára is...

Lacho calad! Drego morn!
Nem lövöldözünk fedezék nélkül, sosem fordítunk hátat, amég nem biztosítottuk a területet, és nem győződtünk meg róla, hogy mindenki ártalmatlanná lett téve! Ez a rész nagyon irritáló volt, de a többi az teljesen rendben van. Jó volt látni egy ismerős arcot a Jericho-ból. 