Dragonlance

Ááá, rosszul kopiztam. Az ikrek próbája. Vagyis az utolsó kötete a Legendáknak.

Nos nekem is a kedvenc világaim egyik Krynn. De csak a Weis-Hickman regének. Krónikák, Legendák, a Második Nemzedék és a Nyári Tűz. Én ezzel lezártnak tekintem a sorozatot, csak az elveszett Krónikákat veszem még meg.

A sorozatban pedig a kedvencem Az ikrek ideje. Ez még a Krónikákhoz képest is kiforrottabb. A lezárás pedig tökéletes. Talán azért is mondható komolyabb műnek, mert maga a trilógia is kevesebb szereplőt mozgat, jobban a szereplőkre tud fókuszálni, főleg az ikrekre.

A Weis-Hickman könyvek egyik értéke, hogy az AD&D-jelleg ellenére van benne mélység és tartalom. A Krónikákban a legjobban elmélyített karakterek Félelf Tanis és Raistlin, így ők lettek a kedvenceim.

A Sárkánydárda-történetek minőséget képviselnek az elnyújtott Drizzt-sagához, amit a KÉt kardnál abba hagytam. A Dl esetében is egy csomó, felesleges könyvet megvettem.

Fantasy terén sokáig ők voltak nálam az etalon, de Martin A Tűz és Jég dala regényfolyamával fényévekkel megelőzi, komolyság és érték terén is.

Viszont a DL mindenképp kiemelkedő, de csak a Weis-Hickman páros.

Szerk.: Az eredeti Krónikákból nekem viszont a Téli éj a kedvenc, annak ellenére, hogy az írópáros a zárókötetben iszonyúan jól jeleníti meg a sötét hangulatot, a feszültséget a Vértengeren és Nerakában egyaránt.

Akkor kezdem én: kedvenc könyvem a Tavaszi hajnal sárkányai, annak is a vége, amikor
SPOILER
A második nemzedék elég gyenge, de jó érzés felismerni a Nyári tűz sárkányaiban az erre való visszautalásokat. A prelude szériához még nem jutottam hozzá, csak az első jött ki nálunk, a Törpetárnák sárkányai. De a Dragons of the hourglass mage-t várom