Csajozás!!!:) - csajok és pasik

Fel a fejjel, jól teszed!

Nekem a bulis dolgokból csak hülye emlékeim maradtak vissza utólag, meg ha jobban belegondolok, lehet csak én voltam rossz bulikban, de legtöbb helyen nem is láttam olyan lányt, aki akár a külső elvárásaimnak is megfelelt volna. Eléggé finnyás vagyok ilyen téren, de lekopogom, 3 lányra is rárepülhetnék jelenlegi helyzetemben, csak 2-vel vagyok olyan jófej, hogy nem rondítok bele a kapcsolatukba mert régi jó havernők már évek óta(az egyik kicsit több is, mert 3 éve nagy szerelme vagyok, csak hát én meg nem tipliztem rá hangulatomból kifolyólag, hogy becserkésszem ), a harmadik meg sajnos most költözött Pestről Szombathelyre, ami révén, hogy Pesten többet tartózkodom mint Győrben, így eléggé necces lenne kapcsolatot kezdeményezni vele, pedig kedvencem a lányka mióta megismerkedtem vele itt Pesten .

Röhelyes emlékeim közé tartozik, mikor gólyabálban egy ronda telt csaj háromszor is megtalált a tömegben és elkezdett hozzám dörgölőzni, engem meg a víz levert, hogy remélhetőleg senki nem látott meg engem a rémség közelében... De azt sem értem, hogyha már elsőre faképnél hagytam, miért próbálkozott még 2-szer nálam? Nah mindegy is, mert tulajdonképpen nem is érdekel

Ebben sajnos igazad van, én is így látom magamat. Túlságosan terv szerint akarok élni, általában minden napomat, hetemet előre megtervezem, ráadásul tök feleslegesen, mert borul is mindig a napirend annak rendje-módja szerint. Ha pedig vmi nem úgy sül el, ahogy előre kigondoltam, az néha teljesen frusztrálttá tud tenni. Kicsit lazábbnak kéne lennem, tudom, take it easy, megpróbálok erre a jövőben odafigyelni és kicsit spontánabb módon élni.

LM: Félreérted. Szal ismételten leírom, nem azért akarok most mindenáron komoly kapcsolatot, mert 30 éves kor előtt ennek megszerzése társadalmi elvárás. Telibeszarom a társadalmi elvárásokat. Pusztán érzelmileg szükségem van egy erős támaszra, viszonzott szeretetre, mert enélkül jelenleg nem érzem teljesnek az életem. A 30 éves kort csak azért írtam példaként, mert az évek előrehaladtával egyre inkább megszokom a függetlenséget és úgy még nehezebb lesz elkötelezni magam valaki mellett. Némi vigasz, hogy azért a 30-ig még van 3 és fél évem, az meg bőven elég lehet sok mindenre.

Pyro: Megpróbálkozom ezzel, valóban úgy tűnik, nem az a célravezető, hogy azonnal szerezni akarok valakit és a lassú építkezéssel többre mennék. Nagyobb türelemre lenne szükségem és nem így kapkodnom, jelen érzelmi állapotomban azonban sajnos ezt nehéz megállni és türelmesen kivárni.

Thx még egyszer mindenkinek a tanácsokat!

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Az adja a személyiségem báját, hogy ezt nagy ívben leszarom
Sok embert zavar, még többet nem érdekel, és vannak néhányan, akik értik ezt. Egy korombelivel sem lenne gondom, sőt, 5 évig voltam együtt (ebből ~ 3 év együttélés) egy nálam 3 évvel idősebb és 10.000-szer komolyabb lánnyal, szóval nincs koncepció, talán csak a javuló minőség, már ami a kapcsolatokat illeti

Barthezz: jókat írsz és meg is értelek, de kicsit olyan programszerűen hangzik, gépiesen. Mintha minden muszájból történne így, egy sínen haladva. De nem bántásból mondom ezt, lehet, hogy csak a megfogalmazás miatt tűnt fel ez az "ennyi idős vagyok, ennek és ennek kell most történnie".
Szerintem kicsit szarjál bele jobban a dolgokba, én pl. maximálisan azt teszem és végülis mondhatjuk, hogy egy bő évtizede izgalmas és tartalmas a magánéletem

Respect is not given. It's taken.

27 ~ 19

csak engem zavarnak az ekkora korkülönbségek?

Levágtunk egy disznót, de úgy tűnik, senki sem kér szalonnát. | 2004.03.27. - 2012.08.31.

Nem offtéma ez, sőt! Én pl. 27 vagyok, van egy 19 éves barátnőm. Fiatal, még előtte az élet, stb. Engem viszonylag keveset basztatnak azzal, hogy "na, gyerek, nem nősülsz még?", de azért érezni néha a feelinget. Mert ugye az ő idejükben - akárkik is ők - ennyi idősen már saját ház, autó, gyerek, meg minden szar. Én meg visszakérdeznék: hány olyan igazán jó házasságot tudtok? De olyat, ahol 40+ emberek kurva jól, irigylésre méltóan megvannak és boldogok, egyik sem kefél félre, a gyerek(ek)et tisztességgel nevelik és tényleg minden fasza? Én egyet sem.
Elhamarkodott lépések, anyagi alapon meghozott döntések, szülői nyomás, stb.
Az egész rendszer szar, ezer sebből vérzik, közben a világ is úgy változik, hogy ez minél inkább kiütközzön, de azért hajtjuk a soha be nem vált formát.
Miért?

Respect is not given. It's taken.

A probléma az ön második bekezdésében van, a szolgáltatásunk továbbra is hibátlanul működik.

Ha mindenáron most akarod megtalálni életed szerelmét, az 400 méterről érezhető, hidd el, és így millió az egyhez az esélyed, hogy meg is találd. Jó, tudom, ez a "normális" (inkább úgy mondom, az átlagos), hogy 30 évesen már tudod ki mellett öregszel meg, etc, de biztos, hogy Te is ezt akarod, és nem csak a szülői, társadalmi, stb elvárások miatt szeretnéd így?

Jó, ez már offtéma itt, de ezt gondold át, és ennek függvényében akard megtalálni a nagy Ő-t a diszkóban.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Erre még azért reagálok, mert kimaradt az alábbi gondolatfuttatásomból. Sajnos nálam ez a barátságból szerelem dolog nem működik, hiába ez a legstabilabb alapja egy leendő kapcsolatnak. Akit elkönyvelek barátként, arra már nem tudok úgy nézni, hogy kapcsolatot akarjak. Fordítva volt jópár példa az életemben, hogy szerelem, vagy szex után lett barátság, de ha utóbbi már kialakul, akkor valahogy nem fordul meg a fejemben, hogy többet akarjak (azaz egyszer volt rá példa, de csúnyán pofára is estem és baromi kellemetlen volt, szerencsére gyorsan sikerült utána tisztázni a dolgot és az alkohol számlájára írni).

Szal sajnos patt helyzetbe kerültem és én se nagyon tudom, mit is akarok most... Ami azért gáz, mert a 30-hoz már közelebb vagyok, most kellene stabil alapokra helyezni az életemet, miközben gyakorlatilag semmilyen téren nem érzem még magam felnőttnek. Van 1-2 korombeli haverom hasonlóan így, de ez max. csak segít elfogadni valamelyest a helyzetet, megoldást viszont nem nyújt...

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

McCl@ne és Pyro leírták már a lényeget, bár ez elég egyértelmű is volt: a csaj nem véletlenül adott meg rossz számot...

Persze, jófej volt, megfogott Téged, nem hinnéd róla, pedig de. Ez sajnos ilyen, de a kibaszás társas játék, sose feledd.

McCl@ne: barátságokból szerelem, tipikusan ja, és jellemzően - arányaiban nálam - tovább is tartanak az ilyen kapcsolatok (na jó, egy kivétel van, pont a leghosszabb kapcsolatom, de igazság szerint ott akárhogy alakulhatott volna, a vége ugyanaz lenne, most is barátok vagyunk), mint a fúnagyerebeindultamrádakkorjárjunk dolgok. Manapság az utóbbiból ritkán lesz komoly kapcsolat...

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Igen, ez az egy tény vigasztal, hogyha ilyen inkorrekt a viselkedése, akkor később is ilyen lett volna és teszem azt, ha nem most, hanem pár hónap járás után dob el egyik napról a másikra, abba lelkileg teljesen kikészültem volna. Így meg sokkal könnyebben tovább lépek... Csak akkor is bánt a dolog, mert megint beleéltem magam valamibe, és megint csalódnom kellett...

Bejelölést, levelet pedig egyértelműen észrevette, ez sztem nem is kérdés. Pár napig még bizakodtam, hogy vmiért nem tud belépni, de a profilképének változása, ismerős szám növekedése miatt ez már egyértelműen megdőlt.

Az zavar csak tényleg, hogy miért van az, hogy vki alszik rá egyet és homlokegyenest meggondolja magát. Nem volt alkoholos állapotban sem, hogy meggondolatlanul ígérkezett volna, én annál inkább (sajnos), de ha ez zavarta volna, akkor ott helyben elhajt (más srácot is láttam rá előttem nyomulni, ráadásul nálam sokkal férfiasabb, macsóbb kinézetűt, azt pár perc alatt lekoptatta magáról).
Lehet, hogy csak arra kellettem neki, hogy vki elkísérje a szállására buli után, mert ő annyira nem ismeri Pestet... De ha meg ez van, akkor nem fogja búcsúzáskor azt mondani, hogy jelöljem fészen és pláne nem adja meg a számát (igaz, rosszul...), szal én ezt tényleg nem értem. (Esetleg még lehet, hogy a barátnője beszélte le rólam, hogy ugyan már, biztos velem akar járni? Hazakíséréskor ő is velünk jött és ő elég kurvás típusnak jött le ilyen téren, akivel ő kavart a buliban, elég lenézően beszélt róla utólag. Egy hülye barátnő meg ugye képes meggyőzni bárkit a faszságairól...)

Mivel máshogy nem tudom felvenni vele a kapcsolatot, max. annyi marad, hogy ha legközelebb is látnám buliba (csekély az esélye), akkor kérdőre vonom, mert élőben nem tud kibújni a válasz alól, de ez meg már olyan szánalmas lenne az előzmények után...

Az az igazi bajom, hogy ki tudja, mikor találok olyan lányt legközelebb, akinél azt érzem, hogy tudnám szeretni és hosszabb távon is elképzelni vele (baromi kevesen tudnak megfogni így és neki sikerült az alatt a pár óra alatt...). Miért van mindig az, hogy akinek én kellenék, az engem nem fog meg annyira, aki pedig nekem kellene, azt pedig én nem?

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Szerintem ennyire (censored) világot élünk...

Pesszimizmust félre!

Nem hinném, hogy veled van a baj. Sőt, egyáltalán nem. Korrekt voltál, tartottad magad az ígért szóhoz, bejelölted fészen, visszahívtad, azaz nem a Joey effektust-alkalmaztad a Jóbarátokból.

Nem tudok mit mondani, csak annyit, bár ez nem vigasz, mivel érzelmileg még nem bonyolódtál bele annyira, hisz csak most találkoztál vele, így könnyebb lesz túllépni ezen a csalódáson.

__________

[Zárójelesen: nem hinném, hogy nem vette észre a bejelölést, a levelet. Elvileg ő kért meg...]

Szerkesztés:

Ne foglalkozz vele, ennyit tudok csak mondani. Azért kíváncsi vagyok, nagy sokára mit válaszol, milyen szabadkozó levelet kaphatsz "esetleg" (ez nem valószínű).

Szóval, rá se ránts. Tudom, könnyű mondani, kívülről, de nem ér ennyit az egész.