Csajozás!!!:) - csajok és pasik

Ja, csak akkor fogsz igazán ráb***ni, ha már a közösen felvett lakáskölcsön és a beköltözés után derül ki az igazság. Ha már ilyen dolgok felmerülnek, hogy mást szeret, eleve gáz, lehet, hogy így is van, csak azzal épp nem jön most össze a dolog, s ha nincs ló, jó a szamár is. Jártam már így is, s csak szakítás után tudtam meg az igazat. Hisztis nőt kerülni kell, mint a leprást Persze utólag könnyű okosnak lenni, láttam a jeleket, fatális blődségeket, kitartottam a végsőkig, de csak feleslegesen csesztem el az életemből éveket.

Dark Archon

Ebbe szerintem beletrafáltál. Fontos számára az hogy más mit gondol róla, és szereti/szerette úgy feltüntetni a kapcsolatunkat, hogy tudja játszani a menő nagylányt, aki elcsavarja a férfiak fejét. Ezt ő maga mondta.

Azt állította hogy egyszer érzett irántam olyat hogy nem akar, pillanatnyilag, de a megismerkedésünktől kezdve 2 hónapig folyamatosan az ment hogy akkor most dobjon-e vagy sem.

PrasCo: Hát ebben a kapcsolatban mindenem van csak önbecsülésem nincs. Egy jó ideje.

Peace: "Én legalábbis bízom benne, hogy a továbbiakban is működhet, a történtek ellenére is. "
Köszi.

Dark Archon tudod csak az a baj hogy én tényleg letudnám vele élni az életem, pedig már rég elmúlt a tinis forever-together hozzáállásom. És látszólag ő is, szereti tervezni a közös lakásunkat, életünket.

Ami nálam mindig baj hogy harapófogóval se tudom kihúzni belőle az érzéseit, vagy azt hogy épp miért hisztizik be. Hiába mondom neki hogy ha még az is lenne a helyzet hogy mást szeret, legalább beszéljük meg, vagy akármi, de nem, minden a legjobb. És így akkor utólag derülnek ki dolgok.

Amiatt meg nem akarom dobni ha tényleg csak arról van szó hogy neki több idő kellett ahhoz hogy megszeressen, és mostanra már kifejlődött minden.

Power-saw to people!

Hű.

Hát elsőre nem nagyon tudok mit hozzászólni, lazábban kellene venni, úgy állni hozzá, hogy ha ő ilyen, akkor Te is (kicsit sarkítva értem), de ha ennyire szereted, akkor ez nem megy így.

Elsőre nekem olyan embernek tűnik a barátnőd, aki főképp arra ad, mit mondanak mások (nem biztos hogy aszerint is cselekszik, de szereti magát úgy feltüntetni, hogy sokan figyeljenek rá, egyetértsenek vele, mindig az adott közeg ahol épp van, ahhoz igazodik). Erre utal legalábbis az, hogy kettesben nagyon szeret, de a blogjára (a hasonló, személyes jellegű blogokra azért sokkal kevesebb olyan vélemény jut ki, hogy "jajjdeszeretemmindentökéletes") meg írja, hogy ígymárúgymárszar (ezek a fajta bejegyzések annyira hihetetlenül sok embert vonzanak, mert ugye lehet másokat köpködni...).

Ülj le vele és kérdezz rá konkrétan, hogy hogyan van az, hogy mást ír, és mást mond. Lehet valaki ingadozó kedélyállapotú, de az érzelmekre ez szerintem nem igaz.

Lehet kicsit túlbonyolítva értelmezem ám a helyzeted.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Szerintetek normális érzés az hogy ha még mindig olyanok miatt vagyok bizonytalan, amik a múltban történtek?
A helyzet az volt hogy amikor összejöttem a barátnőmmel, hónapokig csak áradozni tudott arról hogy én mennyire tökéletes vagyok, és hogy velem akarja leélni az életét. Minden tökéletes volt. Én mindent megadtam neki, és teljes szívemből szerettem már az elejétől.
Aztán utólag most egy másik blogján láttam hogy miket cseverészett, hogy többször leköcsögözött, meg hogy nem szeret, ki fog baszni, nem akarja a kapcsolatot és az egyik találkánál már várta hogy mikor mehet már haza. És írta hogy ez nála napról-napra változik, van hogy szeret van hogy egyáltalán nem. Meg rosszul érzi magát hogy én ennyire szeretem, ő meg nem szerelemmel szeret.
Aztán írta hogy kezdett megszeretni.
Nos azóta voltak még dolgok különféle fél-exekkel hogy flörtölgetett (amiről már írtam is), ami állítólag nem jelent neki semmit.

A probléma az hogy hiába mondja most már régóta hogy minden megváltozott, nagyon szeret, de egyszerűen néha előtör belőlem az hogy mi van ha mégse, mert tavaly is azt hittem hogy belém van zúgva. És olyanokat nem tudok elhinni hogy nálam nem látott még jobb képűbb embert, meg hogy én vagyok az alpha és az omega (a blogjában csak az írta hogy nem rossz). És mondom neki hogy számomra ez a fajta dicsőítés nem szükséges, meg biztos nem igaz, de akkor meg ő van megsértődve hogy nem hiszek neki.

A másik az hogy volt hogy felléptem a fb-jára mikor nálam bejelentkezett és úgy hagyta, hogy lássam hogy miket beszélget a volt szerelmekkel(?). És a baj az hogy hiába tudom hogy ez undorító dolog részemről, hogy "turkálok" a dolgai között, de egyszerűen megesz a kíváncsiság hogy akkor mi van. Mert amikor beszélni akarok róla, akkor csak mindent tagad, és már többször volt olyan hogy nem mondott igazat ezekről a régi dolgokról. És azokat nem is tudom felhozni neki amiket a fb-on írogatott, mert nekem azokat nem szabadna tudnom.
És a baj az hogy én ezeket már rég lezártam volna, csak mindig feljön valami újabb dolog ami feltépi a régi sebeket. Néha arra gondolok hogy jobb lenne ha már nem lennénk együtt, hiába imádom, csak hogy ne kelljen folyton ilyeneken aggódnom.

Baromi rosszul érzem magam, mert tudom hogy ez már az én hibám főként, de egyszerűen nem megy már könnyedén hozzáállni ehhez a kapcsolathoz. Nagyon irigylem azokat akik az ilyeneken hamar túl tudnak lenni.

Wat do?

Power-saw to people!