Csajozás!!!:) - csajok és pasik

Szerelmesen akármilyen döntést hozol az mindenképpen egy elvarratlan szál marad a hátralévő életedben. Hiába döntesz a leglogikusabban, vagy a leghülyébben, a jövőből visszatekintve ott fogja marni a lelkedet a "mi lett volna ha"... Szerintem amíg nem vagy tisztában magaddal, ne vállald fel a döntést. Tudatosan figyeld meg magadat milyen értékrend szerint élsz. Ezt tartsd be, és tartasd be a rád vonatkozó elvárásokat azokkal is, akik a környezetedben akarnak élni. A többit megoldja az idő. Lehet hogy az a lány egy senki, de lehet akár csiszolatlan gyémánt is. Vedd figyelemben hogy senki sem tökéletes. Se Te, sem Ő, se mi, akik próbáljuk egyengetni a jövődet.

Szerintetek normális érzés az hogy ha még mindig olyanok miatt vagyok bizonytalan, amik a múltban történtek?
A helyzet az volt hogy amikor összejöttem a barátnőmmel, hónapokig csak áradozni tudott arról hogy én mennyire tökéletes vagyok, és hogy velem akarja leélni az életét. Minden tökéletes volt. Én mindent megadtam neki, és teljes szívemből szerettem már az elejétől.
Aztán utólag most egy másik blogján láttam hogy miket cseverészett, hogy többször leköcsögözött, meg hogy nem szeret, ki fog baszni, nem akarja a kapcsolatot és az egyik találkánál már várta hogy mikor mehet már haza. És írta hogy ez nála napról-napra változik, van hogy szeret van hogy egyáltalán nem. Meg rosszul érzi magát hogy én ennyire szeretem, ő meg nem szerelemmel szeret.
Aztán írta hogy kezdett megszeretni.
Nos azóta voltak még dolgok különféle fél-exekkel hogy flörtölgetett (amiről már írtam is), ami állítólag nem jelent neki semmit.

A probléma az hogy hiába mondja most már régóta hogy minden megváltozott, nagyon szeret, de egyszerűen néha előtör belőlem az hogy mi van ha mégse, mert tavaly is azt hittem hogy belém van zúgva. És olyanokat nem tudok elhinni hogy nálam nem látott még jobb képűbb embert, meg hogy én vagyok az alpha és az omega (a blogjában csak az írta hogy nem rossz). És mondom neki hogy számomra ez a fajta dicsőítés nem szükséges, meg biztos nem igaz, de akkor meg ő van megsértődve hogy nem hiszek neki.

A másik az hogy volt hogy felléptem a fb-jára mikor nálam bejelentkezett és úgy hagyta, hogy lássam hogy miket beszélget a volt szerelmekkel(?). És a baj az hogy hiába tudom hogy ez undorító dolog részemről, hogy "turkálok" a dolgai között, de egyszerűen megesz a kíváncsiság hogy akkor mi van. Mert amikor beszélni akarok róla, akkor csak mindent tagad, és már többször volt olyan hogy nem mondott igazat ezekről a régi dolgokról. És azokat nem is tudom felhozni neki amiket a fb-on írogatott, mert nekem azokat nem szabadna tudnom.
És a baj az hogy én ezeket már rég lezártam volna, csak mindig feljön valami újabb dolog ami feltépi a régi sebeket. Néha arra gondolok hogy jobb lenne ha már nem lennénk együtt, hiába imádom, csak hogy ne kelljen folyton ilyeneken aggódnom.

Baromi rosszul érzem magam, mert tudom hogy ez már az én hibám főként, de egyszerűen nem megy már könnyedén hozzáállni ehhez a kapcsolathoz. Nagyon irigylem azokat akik az ilyeneken hamar túl tudnak lenni.

Wat do?

Power-saw to people!