Elhunyt...

Csak megjegyzem még, hogy lenti cikk írója (ami a megtorlásokról szól), Hermann Róbert szerepel az ehavi Rubiconban is (mint említettem az első bekezdésben), és ez a cikkének zárszava:

Összevethető-e az 1859-50-es megtorlás a 20. század nagy terrorhadjárataival? Aligha. Noha a kivégzettek többségét joggal tartjuk számon a nemzet vértanúi között, s -mint említettük- az ítéletek jogi megalapozottsága igencsak kétséges volt, a cs. kir. és az orosz fél eljárása ritkán ment túl a katonai szempontból és a hadijog alapján igazolható mértéken. A megtorlásnak kétségkívül volt egy komoly elrettentő funkciója, de a legsúlyosabb ítéletet viszonylag ritkán alkalmazták vaktában, vagyis az azt elszenvedő személy -a cs. kir. fél szempontjából-kétségkívül bűnösnek minősül. A reguláris csapatok megtámadását, a kémkedést, az izgatást, a fegyverrejtegetést, a hadifoglyok meggyilkolását háborúban minden hadsereg megtorolja, s a magyar fél sem tett mást ilyen esetekben.

Az irracionális elem, azaz a válogatás nélkül történő gyilkolás nem volt jellemező a cs. kir. oldal (legfeljebb az oldalán harcoló román és szerb felkelők) gyakorlatára. A bebörtönzések sem vaktában történtek, azaz csupán valamely társadalmi csoporthoz vagy felekezethez tartozás nem volt elégséges ok arra, hogy valakit meghurcoljanak. 1849-50-ben egy egész éven át tartó háború során és után összesen 145 (az Ausztriában kivégzetteket leszámítva 129) főt végeztek ki.

Hol mérhető ez akár az 1919 vörös- és fehérterrorjának, akár a holokausztnak, akár az 1944-45 nyilasőrületének, akár 1948-1953 vagy 1956-58 kommunista terrorjának méreteihez?

Csak az árnyalás végett.

[Ugyanő: 1848 – forradalom, szabadságharc és polgárháború]
____________________

Szerk.: Most látom csak Germi hozzászólást, teljesen egyetértek vele.

No, hogy én is furát mondjak -sokaknak nem fog tetszeni-, és az ehavi Rubiconban is írják (ami még rosszindulattal sem mondható szélsőjobbos, sőt még jobboldali történelmi magazinnak sem), hogy a katonatisztek kivégzése nem tért el az európai korabeli gyakorlattól, mivel a császári sereg szemszögéből nézve dezertőrök és lázadók voltak (ez nem felmentés, csak pusztán annyit akarok mondani, hogy a korbeli Nyugaton hasonló sors várt volna a lázadókra).

Emellett olyan vélemények is vannak, és részben Deák Ferenc is osztotta ezt, aki vissza is vonult a "szabadságharctól" (nem mellékesen a megfontolt, lassú változtatás és közeledés híve volt és úgy hiszem, neki volt igaza), hogy egy felesleges polgárháborúba sodorta Kossuth és vezérkara az országot. Kossuth egyik nagy hibája az volt, hogy nem egyezett ki román követelésekkel, erről az index.hu-n volt egy remek cikk.

Szóval nem olyan egyértelműen dicső a kép a forradalomról és szabadságharcról.

Természetesen nem elbagatellizálni akarom az egészet, ennek ellensúlyozására Hermann Róbert tanulmányai:

Hermann Róbert: Az 1849-1850. évi kivégzések

HERMANN RÓBERT:Az 1848-49-es szabadságharc és katonai vezetői

Hermann Róbert: Kossuth-problémák

Szintén az index.hu-ról Deákról egy írás:

Zsidóüldözéstől és Szlávországtól tartott Deák

Habsburg Ottó elsőként szólalt meg 1848-49 kapcsán.

Pontosan 162 évvel ezelőtt áldozta életét a magyar nemzet szabadságáért 13 bátor ember, aki mindent odaadott egy országért, ahol ma már alig emlékeznek meg az emlékükről, és a nevüket is alig ismerik.

Azt hiszem ez is van olyan fontos, mint a ma élő sztárocskák és egyéb celebek elmúlása.

Nyugodjanak békében!

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/