Elhunyt...

Igaz, nem lehet átadni az iróniát. Amiket leírtam, nem sértésnek szántam, beszólogatásnak sem. Félreértettük egymást, spongyát rá, itt a kezem, nem fémből van.

Két dolog:

Teljesen igaz, hogy a magyarok nemzeti ünnepei a tragédiákra emlékeznek. Más nemzetek himnuszai legtöbbször amolyan induló jellegűek, míg a miénk egy kis jóért való könyörgés Istenhez egy "vert sorsú" nemzet részéről. Én nem azt mondom, hogy csak evvel kell foglalkozni minden főcímben, de egy incifinci említést megérdemel. Az meg szinte sehol nem esik róla.

A topik lényegét értem, nem is kritizáltam. Lehet, hogy félreérthető voltam, ezt külön felszólítás nélkül is elismerem, és sajnálom, de a beszólongatást, vádaskodást nem szeretem. Írásban sok mindent nem lehet kifejezni (például az intrikát, az iróniát). Én irónikusnak szántam azt a nyomorult megjegyzést, de lassan megbánom, hogy egyáltalán az eszembe jutottak szerencsétlen vértanúink.

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/

A reakció érthető.

Két cikknél is, ami a halálhíréről írt, voltak páran, akik október hatodika kapcsán szólaltak fel és egyesek a nemzeti érzés hiányáról zengtek magasztos szavakat. Van igazság ezekben a gondolatokban (sőt, sok is!), de azért túlzásnak tartom, hogy minden évben minden oldal főcímén csak "ennek" kellene "virítania". Az igaz, hogy joga mindenkinek, hogy ezt elmondhassa, de úgy hiszem, hogy ez az ország már úgyis depressziós és magába fordult.

Tóta W-vel egy dologban nagyon egyetértettem, mikor az ünnepeink kapcsán arról írt, hogy pozitív nemzeti ünnepünk augusztus 20-án kívül nincs, mind tragédiákhoz kötődik. Igazságtalan lennék, ha nem látnám be, hogy igen bővelkedtünk tragédiákban, sőt, ez végigkíséri többségében a történelmünket, emlékezni kell erre is, a nagyjainkra, de az amúgyis sötét hangulatot nem emelik a tragédiához kötöttségek. Ezekre nem lehet építkezni. Ő az 1867-es kiegyezés kapcsán javasolt egy nemzeti ünnepet, amelyet a jövőbe tekintő, pozitív példaként lehetne beiktatni.

Úgy hiszem, hogyha általánossá válna a múltbeli, tragikus hőseinkre való megemlékezés, az sem vinne előbbre. A múlton való kesergés semmiképp. A múltban olyan nagyságokat kellene találnunk, amik pozitív példaként lehetnének előttünk, mint mondottam az előbb is. Károly Róbert és Nagy Lajos, akik egy kaotikus korból emelték újra fel hazánkat. Vagy Hunyadi János, nándorfehérvári diadal. Akkor nekem tetszik Tóta ötlete a kiegezés kapcsán.

Ezek a nemzeti érzést is emelnék. Ha megfigyeled, a "sikeres" nemzetek nemzeti ünnepei nem nagyon kötődnek tragédiához, mind dicső győzelmekhez. Az igaz, hogy az utóbbi ötszáz évben ezekben nem bővelkedtünk, de még így is lehet találni pozitív példákjat.

Ez a topik meg azért lett létrehozva, hogyha ma meghal valaki, és úgy gondoljuk fontos erről hírt adnunk, felhívni a figyelmet, hogy ki távozott el, akkor ide be lehet írni.

Lehet, hogy nem állt szándékodban, de kommentedből ebből a mondatból: Azt hiszem ez is van olyan fontos, mint a ma élő sztárocskák és egyéb celebek elmúlása. pont ugyanaz jött le nekem is, mint Germinek, hogy itt hírt adunk Jobs halálról, de te meg "számon kéred", hogy inkább a nemzeti nagyjainkról kellene megemlékeznünk, nem róla, meg az, hogy mivé lett így a világ, és a többi. Te is elismerheted, hogy nagyon félreérthető.

Halkan bár, de megjegyezném, hogy:

1. Egy szóval nem mondtam, hogy nem megrendítő és tragikus Steve Jobs halála, mint ahogy ennek hangot is adtam pár bekezdéssel alant;

2. Azt sem mondtam, hogy a Dome fórumának, vagy a tisztelt közönségnek szánom ezt az orra alá dörgölni, vagy róluk tenném a megjegyzést;

3. Azt azonban mondtam, hogy előbb érdekel ma Magyarországon bárkit az x plusz egymilliomodik valósághős cihuahuajának tragikus kimenetelű szőrtüsző eltávolítása, mint hazájának hősei - amire egyébként kiváló példa, hogy a hazai híradások már kevés kivétellel meg sem említik a témát, annyira fontos Damu Roland bűntetőpere.

Egyszóval a válasz a felvetésedre: igen, kellett erről valahol szót ejteni, ahol feltételezésem szerint elég érett és kulturált közönség van ahhoz, hogy megértse és befogadja a mondanivalómat. Ezek után megkérdeném, ki is pampog?

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/

"Azt hiszem ez is van olyan fontos, mint a ma élő sztárocskák és egyéb celebek elmúlása."

Ez mindenképp kellett, igaz? Sosem lehet meg egy ember halálhíre sem anélkül, hogy valaki elkezdene pampogni.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Pontosan 162 évvel ezelőtt áldozta életét a magyar nemzet szabadságáért 13 bátor ember, aki mindent odaadott egy országért, ahol ma már alig emlékeznek meg az emlékükről, és a nevüket is alig ismerik.

Azt hiszem ez is van olyan fontos, mint a ma élő sztárocskák és egyéb celebek elmúlása.

Nyugodjanak békében!

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/