28 éve Veletek – 1998– PC Dome / 2012– PlayDome

MondoCon 2011. ősz - fotógaléria (Hírek)



Írd ide hozzászólásod:

Snapsz
Snapsz [149]
Hát igen, abban egyet értünk, hogy minden korszaknak megvolt, megvan, és meg is lesz az aktuális lélekvesztője a fiatalokat tekintve. Mint ahogy írtad, könyv, TV, koncertek, diszkó, internet, stb. Valahol joggal mondja az idősebb korosztály ezekre, hogy mi ez, WTF, ne menj oda / ne csináld, mert rossz irányba visz. Biztos nagyfater is nézett apámra nagy szemekkel, mikor bőrdzsekiben járkált, és Iron Maident, Deep Purplet meg ilyeneket hallgatott. Mert ugye nagyfater nem abban a korszakban nőtt fel, hanem egy másikban. Szóval szerintem lehet mindent csinálni, csak ésszel, nem szabad átesni a ló túloldalára, mert nem biztos, hogy az már egészséges. Itt gondolok arra, hogy őőő. Nem vagyok pszichológus, de ugye más karakter személyiségét veszi fel. Tehát lehet egyfajta önismeretbeli probléma is, és egy másik személyiségbe menekül, mert úgy érzi jól magát, de aztán a szürke valóságban meg nem. Biztos van olyan is, aki már már betegesen rajong egy egy karakterért, vagy szerelmes lesz egy rajzolt nőbe / férfiba. De persze csinálja csak mindenki akinek ez tetszik, hisz ettől leszünk különlegesek, egyediek, személyiségek. Éljék csak ki a művész lelküket, ne fojtsák el. Rajzoljanak, varrjanak, írjanak, stb. Csak ez a beöltözősdi nekem még kicsit ismeretlen víz. Mint írtam nekem is megvannak a kedvenc karaktereim mindenféle filmből, miegymásból, néha játszottam a gondolattal hogy fú tök jó lenne birodalmi rohamosztagosnak, vagy Mad Maxnek beöltözni, de itt kb. megrekedt a folyamat. Ha kicsit boncolgatjuk tovább a pszichológiai részét a dolognak, akkor biztos hogy az adott lelki világunk tükröződik azon a karakteren akit szeretünk, komolyabb szinten. Emlékszem amikor oda vissza voltam a Mad Max filmekért, és baromira bejött a ruházat, hát akkor nem voltam valami jó passzban. Ugye a film is egy lepusztult poszt apokaliptikus világban játszódik, ahol nincs más csak a magány meg az állandó harc. Hát valami ilyesmit éreztem én is akkor önmagamban, de most hogy jobb a közérzet, azóta a Mad Max mint világ sem érdekel már annyira. Nagyon jó trilógia, egyik kedvencem, de mint világ, környezet már nem vonz. Na mindegy, elkalandoztam kicsit.
Aryx
Aryx [4137]
Hm, hát köszönöm, de az a helyzet, h nem vagyok én sem kompetens a témában (főleg, hogy 1 conon nem vettem még részt... sőt, a mostaniról még csak nem is tudtam, mert most először el sem hívtak - talán megunták a sorozatos lemondásaimat ). A khm, "véleményem" meg továbbra is változatlan, mint amit az előző con topicjának első pár hsz-ében írogattam össze.

Szerintem kár itt mindenféle pszicho- és szociológia összefüggéseket keresni a dolgok mögött. Egy fiatal szubkultúráról van szó, akik negyedévente 1x szeretnék magukat jól érezni, mégis mi baj van ezzel? A 19. században a könyveket átkozták, mint a fiatalság megrontóját, a 20.-ban a tévét, majd a számítógépet és a nintendót, ma az internetet, facebook-ot, mobilt és az animét. És lám, még mindig létezik emberiség. Messze nem arról van szó, hogy korcsosulna a világ, egyszerűen csak folyamatosan változik, és ez a tény az, amivel sokan nem tudtak megbékélni az elmúlt ~1000 évben.
Mert az egy dolog, hogy engem tökre ugyanígy zavar a deviantart-os példád, de ha megnézed a képek alkotóit, nem egyet találsz, aki más műfajban is elkezdett idővel alkotni. Ha a gyerek nem barátkozik össze az animékkel, talán sosem lesz dA-s accountja, sosem keresi meg magában a talentumait.
A japánokat meg szintén felesleges hibáztatni, sokan nem beszélnek róla, de ott is kinézik az otakukat (animefüggőket); talán még jobban is, mint nálunk. Ők inkább mangáznak.

Amúgy Firefox lett a kedvencem a mostani felhozatalból.

Spike: Tőled meg jöhetnek képek továbbra is, mint bennfentes.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Snapsz
Snapsz [149]
Lord Vader for president, a többihez nem tudok mit hozzáfűzni. Értem is meg nem is. Úgy vélem ez egy korszak, amit idővel kinő az ember. Lehet azért mondom ezt, mert távol áll tőlem ez az egész manga / anime világ. Félreértés ne essék, elfogadom hogy van, csak szerintem egy kicsit már sok, erős. Tehát amikor deviantarton rákeresek valamire, és a találatok fele anime és manga, akkor elgondolkozom hogy most mi van ezzel a világgal. Lehet én vagyok maradi vagy konzervatív, de nem hiszem. Tehát azt próbálom megérteni, hogy mi az az irdatlan nagy dolog, amit ezek a sorozatok rejtenek, nyújtanak, hogy tizen huszon éves korosztályok világszerte oda vannak meg vissza tőle. Én valamiért nem tudnék ilyen szinten egyesülni a karakterrel. Pedig én is szerettem mindenféle karaktert, Mad Maxtől kezdve Darth Vaderen át Shepardig a Mass Effectből van sok féle. De ez azért már túltesz a farsangi kategórián, mikor 10 évesen beöltözünk robotnak, cowboynak meg miegymásnak. Valaki elmondhatná, hogy mi a poén abban, hogy beöltözök egy kitalált karakternek, és egy kitalált karakter személyiségével egyesülök, és azt egy mély fanatizmussal imádom. Mondjuk lehet rájátszik az, hogy ma már nem a Tom & Jerry, Flinstone család meg ilyenek mennek a Cartoon Networkon, hanem kicsit extrémebb rajzfilmek. Széles látókörű vagyok, tehát nem zárkózom el új dolgoktól, de ez a része a világnak még érthetetlen számomra. Gondolom mert nem ebben nőttem fel. Olvasgattam a képek felett található linkek kommentjeit, szívesen elolvasnám Aryx és Sir Spike véleményét a témában.

Wotan 5-dik kommentje elgondolkodtató itt:
http://www.pcdome.hu/forum.php?action=ll&t=20479

Vissza

Fórumszabályzat