Elhunyt...

Azt a dokumentumfilmet én is láttam, meg a szürke hályogos riportot is. Egyébként akit érdekel a téma, annak ajánlom a "The Vice Guide to North Korea" című dokut. A youtube-on is megtalálható.

Észak-Koreát a világtól való elzárkózás és a belföldi mobilitás szinte totális kontrollja mentette meg. Annak idején egy dokumentumfilmben mutatták, hogy a nyolc sávos autópályán egyedül ment a forgatócsoport, mert nem közlekedhetnek az emberek.

Jah és igen ne felejtsük el Kim Ir Szen dzsucse eszméjét sem. Nem az osztály a fő mozgató hanem a nemzet, a párt és a mindenkori vezető iránti feltétlen hűség és halála után belekerült az is, hogy szelleme mindig jelen van és tovább él. Nem nehéz ezután meglátni, hogy szellemét fiai viszik tovább. Kim Jong Il a világ egyik legnagyobb Henessey wiskey felvásárlója fia, aki most utódja pedig Svájcban tanult, miközben a népnek az antiglobalizációt hirdetik. És eközben az emberek őket imádják. Egy indiai szemorvos egy új eljárást fejlesztet ki a szürke hályog kezelésére, ami olcsó is. Elment az országba, mert Észak Koreában a legmagasabb az ezzel a problémával küzdök száma, és mikor megműtötte az embereket, azok nem neki, hanem a kedves vezért falon lógó képének köszönték meg.

A hermetikus elzártság sok mindenre képes és idővel az emberek tudatába épül. Nem tudom, hogy ez előtt fejet kéne e hajtani, vagy csalódottan helyteleníteni.

Egy biztos, a jelen helyzetből lesz még problémája a világnak és ha nem is a közeljövőben, de 15-20 év távlatában komoly globális konfliktusok vannak kilátásba.

Persze, és igaza is van teljes mértékben. Inkább az a megdöbbentő, hogy a sztálinizmus 1968-ra mindenhol elbukott, csak kizárólag itt "működik" még, láthatjuk is mire vezetett.

Egyik nagyon bölcs, jogelméletet oktató professzorom mondta egyszer azt, hogy a diktatúra mindig ugyanaz marad. Mindegy milyen oldal, csak a szín más, a játék ugyanaz.

Ugyanakkor egy királyság is csak annyiban különbözik a diktatúrától, hogy ki legitimálja és milyen módszerrel legitimálja.

Egyébként az a durva, hogy ha sikeresen végbemegy a hatalomátvétel, akkor tényleg beszélhetünk már arról, hogy Észak-Koreában egy dinasztia uralkodik, gyakorlatilag teljhatalommal. Elég komolyan paradox helyzet ez, a rendszer azzá vált, ami ellen eredetileg létrejött.

Nézd, én megmondom őszintén, mit gondolok, akár rosszabb emberré tesz ez engem, akár nem.
Ha valaki, hát én nem állnék fel elsőként egy transzparenssel, és gyalogolnék ki egy istenverte harckocsi elé. Hálát adok az égnek, hogy sosem kellett megtapasztalnom, és minden nap imádkozhatnék azért, hogy maradjon is így, de amennyit foglalkoztam hadtörténelemmel, abból nekem az jött le, hogy rohadtul nem lehet kellemes érzés, amikor eltapos egy negyven tonnás jármű. Ennek tágabb értelemben vett lehetősége nyilván erősen függ a körülményektől is, például Petőfi, amikor megírta a Nemzeti Dalt, már egy valamelyest önnön méreténél fogva sodródó folyamba dobálta a kavicsokat, ráadásul nem is egyedül; csak a történelem jobban szereti az "ő csinálta ezt meg azt"-ot tanítani, mert úgy kevesebb kérdésre kell azt mondani, "Ez bonyolult". Az ötvenhatos forradalomnak megintcsak volt olyan háttere és egynéhány olyan nagyobbfajt csírája, amin - szinte személytelenül - terjeszkedni tudott aztán, apró, de egyre rohamosabb lépésekkel. A szocializmus bukása Magyarországon szintén elsősorban azért jöhetett létre, mert a SZU erre hallgatólagos áldását adta, a kialakuló ellenzék meg meglepődve tapasztalta, hogy amikor félig kinyújtják a középső ujjukat, nem verik őket igazán komolyan pofán. Senki nem úgy kezdte akkor sem, hogy nekiállt molotov-koktélokat hajigálni. Ha azonban valaki mondjuk, az 1950-es évek legelején kimegy a Kossuth-térre azzal, hogy vesszen a kommunizmus, költői túlzással élve nem pusztán önmaga homlokába rakat jó mélyre ingyen piercinget, hanem egyúttal megvásárolta a családjának is a sírhelyet. Kontra-részre mehet az, hogy É-Koreában éppenséggel a többségnek tán nincs akkora vesztenivalója, mint mondjuk nekem, akinek a kilátásai ebben az országban szarok ugyan, de még mindig egyetemre járok, netezek, egyénileg választott sportot űzök amit finanszírozok is és megvásárlom a boltban a szalonnát, de abban biztos vagyok, hogy ha nem tudnék magam mögött biztosra egy jó kupac embert, továbbá az életemen kívül lenne bármi más veszteni valóm, ziher, hogy nem öletném meg magamat csaknem biztosan fölöslegesen. Lásd pl. a Tienanmen-teret. Érthető, nem? Félek a haláltól, és úgy hiszem, tennék áldozatot az országért, ha erre szükség volna, de addig semmiképpen sem, amíg legalább halvány esélye nincs a sikernek, értsd és például, nem tört ki már eleve egy forradalom.
Ezen felül É-Koreában gyanítom, hogy az erőszakszervezetek és az állam összefonódása van olyan mértékű és okosan megoldott, hogy aki tehetne valamit, annak nem nagyon áll érdekében azt meg is tenni.

A gyanúm tehát az, hogy ha valaki tenne is valamit, annak valószínűleg pont nincs reális esélye elérni bármit is azon kívül, hogy veszélybe sodorja a szűkebb körét, beleértve önmagát is.

"Gyávák?"
Lehet. Azonban, Krisztus után szabadon, az vesse rájuk az első követ, aki egy szál csőkulccsal kimenne lefektetni magát magát a harckocsik géppuskái által abban a tudatban, hogy valószínűleg senki sem fogja követni, ha pedig igen, akkor is olyan lokális jelenségről lehet csak szó, ami eredményességben csak a hullazsák-gyártást futtatja fel. Most komolyan, nem hősködés-pofázás szintjén, hogy "Igen, én biztosan", nézzünk magunkba, ki menne ki? Ki adná be a jó édesanyjának, hogy ő most kimegy megdögleni, és megváltja a világot?
Szervezkedni kellene inkább? Igen, ez egy jó/jobb válasz lenne, de egy olyan országban, ahol azért visznek el embereket, mert a lakásukban nincs kifüggesztve egy kép, ergo valószínűleg igen nagy gyakorlatuk van abban, hogy megtudják, mi lóg a lakásodon a falon, Te hogy kezdenél neki?

Visszatérve a tárgyra, úgy hiszem, ha a hatalomátvételt gebasz nélkül lebonyolítják (kommereknél ez mindig kardniális kérdés), méghozzá úgy, hogy a belső ellenzék kussban kénytelen maradni, tehát nem gyengül meg a hatalmi szervezet, ezt követően pedig az ifjú Vezér nem szándékozik leállni a sztálinista politikával, úgy nem lesz megfelelő kapaszkodója az esetleges alulról induló szervezkedéseknek. Legalábbis, az eddigi ismereteimből azt a következtetést vontam le, hogy egy szilárd, kiépült autoriter rendszer ellen az egyszeri embernek egész egyszerűen nincs a kezében jó hatásfokú eszköz.

(Mj., lehet, holnap reggel már valahol önmagammal sem fogok egyetérteni, mivel eléggé késő van, de ez benne van a pakliban.)

Nem, nem viccnek szántam. Tisztában vagyok az ország gazdasági helyzetével, már amennyire ugye lehetséges ez. Én csak azt mondom, hogy a tétlen tökölődés engem borzasztóan idegesít. Emberi jogokra hivatkozva fellépnek bárhol, csak ott nem, ahol erre szükség lenne. A fanatizmust meg szerintem túlértékelitek. Az, hogy mit hoz ki a propaganda, az nem az igazság. Az utcán síró emberek, ilyen Szálin halálánál is volt. A rendszer bomlani fog. Csak a töketlenség, ami annyira jellemző mindenhol, nem segít. A nagy fanatikus hívők is csak arra jutnának, amire minden volt szovjet tagállam lakói. Mikor kiderül, hogy őket becsapták, füstfelhőként száll el az a nagy fanatizmus.

Nem vagyok idealista, de az, hogy az álalános vélekedés (legyen az egy ország vezetősége, egy youtube-s feltöltő, vagy egy fórum hsz-elői) hogy hát igen, így jártak, meg lehet röhögni rajtuk egy nagyot mint egy vakon aki nekimegy az oszlopnak (ő sem tehet róla és rosszul jár újra meg újra) az engem nem jellemez. Ha ára is van, ezt (és több más országról ezt el lehet mondani) nem szabadna hagyni.

Biztos lehetetlenek az elképzeléseim, és amit röptében írtam, az azért csak egy összedobott kis szösszenet volt (mentem vizsgázni), de valahogy nem tudok vállvonogatva nézni arra a többmillió emberre.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Te most ezt komolyan gondoltad, vagy viccnek szántad? Magadnak mondasz ellent. Ha még ennél is szigorúbban lépnénk fel, és az összes segélyszállítmányt is leállítanánk, maximum azt érnénk el, hogy még többen nyomorognak, és még többen halnak éhen. A pocakos fiú fogyna le utoljára, előbb kiveszne körüle az egész nép. Itt gazdasági szankciókkal önmagában nem lehet sikert elérni.

És katonailag sem lenne egyszerű. Mert igaz, hogy a fegyvereik technológiai fejlettsége biztosan elmarad a mai modern államoké mögött, de azért csak ők rendelkeznek a legnagyobb mozgósítható emberállománnyal. És itt nem a katonák-állampolgárok hányadost értem, hanem abszolút értelemben. 9,5 millió embert tudnának kiállítani. És ezek mind fanatikusak, mert születésüktől így lettek nevelve. Ha el is sikerülne nyers erővel foglalni az országot, akkor meg nem maradna ott élő ember szinte. Férfi egészen biztosan nem. Úgyhogy ez sem igazán járható út.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Szigorúan fellépni ellenük. Gazdaságilag még szigorúbban. ENSZ-es "utasításokat" küldeni a kapuk megnyitására, aztán feltételeket szabni és nagyon-nagyon meghúzni a gyeplőt. Engedniük kell. A végén ez az új KimDzsong gyerek is lefogyna, szóval engedniük kellene. Csak nyomás kellene. Csak ott ugye se olaj, se semmi. :S De Irakba is az állítólagos fegyverekért mentek. Casus belli mindig van.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.