bocsika hogy lányként bepofátlankodok ide
szeretném én is leírni a helyzetem, mert már teljesen tanácstalan vagyok.. és szeretném tudni hogy kívülállók hogy látják a dolgokat.
a barátommal kicsivel több mint egy éve vagyunk együtt, az egyetemen ismerkedtünk meg, tök sok közös van bennünk, majdnem ugyanazokat szeretjük. és most jön a de
lány létemre nem vagyok az a mindent megbeszélős, kibeszélős fajta, a gondjaimat inkább meg tartom magamnak, és inkább megoldom egyedül, nem vagyok olyan beszédes fajta sem, nem igazán szeretek az érzéseimről sem beszélni. ő viszont ebben teljesen az ellentétem.
voltak ebből gondjaink és én próbáltam is ezen változtatni. most viszont pár hete összeveszünk ezen. szerinte egyáltalán nem is változtam és kicsi időt kért hogy gondolkozzon. aztán végül azt mondta hogy kapok egy hónapot, de nagyon húzzak bele, legyek életrevalóbb stb. őt csak ez az egy dolog borítja ki, azt mondta ha ez nem lenne, akkor tökéletes lennénk és problémáink sem lennének. én életemben nem próbálkoztam annyit mint az elmúlt héten, kimondani amit gondolok, akkor is mondani valamit amikor éppen semmi nem volt a fejemben. tényleg mindent beleadtam.
most hétvégén nála voltam, minden teljesen jó volt, és úgy éreztem tényleg jó úton vagyok.
másnap mikor eljöttem ő valamin nagyon összeveszett a testvérével, az anyja is ki volt akadva, hogy mekkora arca lett, és ebből kijött az hogy az anyja szerint én mennyire trehány és züllött egy ember vagyok, nem csinálok semmit, csak koszt, meg ugyanolyan vagyok mint eddig, a fia mellé valami határozott ember kell és nem én (ezt nem nekem mondta). amikor barátom ezt elmondta, ő is azt gondolta hogy ezt most miért kellett, meg hogy nem igaz. viszont.. én kértem egy kis időt hogy felfoghassam és ülepedjen, és mikor átgondoltam, ő már azon az állásponton volt hogy az anyjának igaza van, mert hogy a szobámat sem tudom rendben tartani ami azt mutatja hogy az életem sem rendezett. szerintem ez egy nagy baromság. itthon tesómmal mi tartjuk rendben a házat, főzök ha nincs ideje anyumnak, neki csak mosogatnia kell(azt ki nem állhatok, persze ha nagyon muszáj, megcsinálom).
később még megkérdeztem hogy szerinte jó irányba haladok e, lát e valami javulást.. mert már totál nem értettem semmit
a válasza meg az volt hogy nem nagyon. ettől annyira padlón vagyon hogy teljesen összezavarodtam, úgy érzem akármit csinálhatok neki semmi nem lenne jó, hagyom a francba az egészet, én többet már nem bírok el, így is attól hogy folyton bizonyítanom kell, akkora súlyt érzek magamon hogy elviselhetetlen. este nem tudtam aludni, eljutottam oda hogy másnap véget vetek az egésznek és ebben 100%ig biztos is voltam.
ennek ellenére még mindig ugyanúgy szeretem, soha semmiért nem haragudtam rá, és nem is tudnék talán.
aznap éjjel felhívott, ezzel megint összekevert, már nem voltam biztos abban hogy tényleg azt akarom hogy vége legyen
tegnap délután eljött a suliba elém, beszélgettünk, mondtam hogy már nem vagyok semmiben biztos, elmondta hogy ő nem úgy értette hogy nem változtam, neki a nem nagyon nem egyenlő azzal hogy nem, és hogy jól csinálom, csak ne adjam fel, ő is ugyanúgy szeret
most gondolkodnom kéne hogy hogyan tovább, anyja szeme elé kerülni egyáltalán nem akarok többet(most egyenlőre legalábbis)
őt viszont tényleg nagyon szeretem, és mindent megtennék érte
nem szeretek annyit gondolkodni, mert ilyenkor van hogy beképzelek dolgokat, meg hülyeségeket hozok ki dolgokból, mert annyira kész vagyok
úgy érzem öbb bíztatásra lenne szükségem ahhoz hogy folytatni tudjam, vagy nem is tudom
kicsit hosszú lett, és még tudnék hozzátenni dolgokat, ha gondoljátok leírhatom
előre is köszi ha valaki veszi a fáradtságot és elolvassa (bár azt hiszem tudom mik lesznek a válaszok, mégis szeretnék pár tanácsot meg okosságot olvasni) avascript:insertsmiley('
')
* *** *
és hogy a témához is valamelyest hozzászóljak.. én sem értek egyet azzal hogy nincs fiú lány közötti barátság, és most magamból indulok ki, a szakon, amire járok, rajtam kívül csak srácok vannak (infósok között kevés a lány
), mindenkivel jól kijövök, mondhatjuk hogy sokakkal barátok is vagyunk, és még egyikre sem néztem úgy hogy hűűű őt annyira imádom és beleszerettem és ez fordítva is így van
