Programozó vagyok. Kevesen hitték, hogy valaha is az
leszek, amikor "FEDEZÉÉÉKBEEE!" felkiáltással az asztal alá
bújtam, majd egy idô múlva, a monitorra pillantva
megkönnyebbültem, hogy "Húúú. Ez most sikerült."
Az íráshoz is van némi közöm. Már írtam gyerekkönyveket.
Igaz, csak véletlenül. De most is egy könyvet írok. Az
oldalszámok már megvannak, csak a többit kell hozzáírni. A
szabadidômben szájharmonikázok is. Az a baj, hogy csak úgy
tudok rajta játszani, ha beülök az autómba, jó gyorsan
hajtok, és a szájharmonikát kidugom az ablakon. Már
háromszor letartóztattak gyakorlásért. Nemrég új motort
szereltek a kocsimba. A régit azonban elfelejtették
kivenni, úgyhogy most akár 300 km/óra sebességgel is tudok
hajtani. *Csodálatos* hangja van a harmonikának! Sajnos a
rendôröknek nem tetszik a száguldozásom. A múltkor is
megállítottak, mert nem álltam meg egy STOP táblánál. "Nem
látta a STOP táblát?" kérdezte, én meg mondtam, hogy "De,
de ne hiszek el mindent, amit olvasok." Egyébként a
jogosítványomban direkt van egy elmosódott fénykép. Igy
amikor a rendôr elkéri, egy ideig nézi, közelíti,
távolítja, aztán visszaadja, "Tessék, mehet tovább." Amikor
a rendôrök felidegesítenek, akkor szeretem felvenni a
stopposokat. Ha beszálltak, szólok, hogy "Kapcsolja be a
biztonsági övet. Ki akarok próbálni valamit. Egy
rajzfilmben láttam, de szerintem meg tudom csinálni..."
Rajzfilmekrôl jut eszembe, második születésnapomon nagyon
szomorú voltam. Egy év alatt a duplájára nôtt az életkorom.
Ugy számoltam, hogy hat évesen már 30 fölött leszek. Aztán
egyszer, szintén születésnapomra, kaptam egy távirányítós
garázsajtó-nyitót. Ezt értsd szó szerint. Becsukni nekem
kell kézzel, ez csak nyitni tudja. De azért ma már élni se
tudnék a modern technika nélkül. Például, vettem egy
számológépet. Most már nem tudok nélküle összeadni. Vettem
egy helyesírásellenôrzôt. Most már nem tudok helyesen írni
nélküle. A múltkor vettem egy hajszárítót. Azóta nem szárad
meg a hajam magától. Persze az újdonságoknak is megvan a
hátránya. Rosszabb idôkre gondolva vettem egy zacskó
vízport. Csak nem tudom, hogy mit kell hozzáadni. Meg aztán
a múltkor eltörtem a kezem, amikor össze akartam csukni az
ágyamat. Késôbb kiderült, hogy ez nem az a fajta, amit
össze lehet csukni.
Elmentem egy kaszinóba, hogy szerencsét próbáljak. Nagy
vitába keveredtem a rulettasztalnál, hogy én mit tartok
páratlan számnak. Szóval, miután innen kidobtak, egy
barátomhoz mentem. Nônemu, és nudista. Ezt már a lakásról
is lehet látni. A fürdôszobának nincs ajtaja, és a falakon
átlátszó tapéta van. Szeret sztriptízpókert játszani.
Amikor veszít, akkor mindig fel kell vennie valamit. Aznap
este is pókereztünk. Sajnos csak Tarot kártya volt kéznél.
Full House-om volt, négyen meghaltak. Azon az éjszakán elég
késôn értem haza. Már másnap éjszaka volt.
Otthon, van a falon egy kapcsoló, ami nem csinál semmit.
Néha azért ki-be kapcsolgatom, csak hogy ellenôrizzem.
Nemrég felhívott valaki Németországból, és azt mondta, hogy
hagyjam abba. Egyébként a plafonra fel van festve az összes
emeleti szoba képe. Ugyhogy soha nem kell felmennem az
emeletre. A tükrökre pedig papírcsíkokat ragasztottam. Az
ember legyen mindig óvatos, nehogy egyszercsak véletlenül
átsétáljak egy másik dimenzióba.
Szeretek ruhákat vásárolni. Az tetszik, amikor odajönnek
hozzám, és megkérdezik, hogy "Segíthetek valamit?" Mindig
azt mondom, hogy "Igen, van Önöknek olyasmi, ami nekem
kell?" Erre általában megkérdezik, hogy "Hogy értem azt,
hogy van-e nekünk olyasmi, ami Önnek kell?" "Hé, Maga
kezdte ezt az egészet!" Néha odáig is eljutunk, hogy a
méretet kérdezik. "Extra közepes." Errôl jut eszembe, a
múltkor áramszünet volt a bevásárlóközpontban. Húsz ember
rekedt rajta a mozgólépcsôn.
Egy pár napja kaptam egy képeslapot. A Föld volt rajta, az
ürbôl lefényképezve. A hátulján felirat: "Bárcsak itt
lennél." Van egyébként egy térképem Magyarországról. Valódi
méret. Az van ráírva, hogy "1 méter = 1 méter". Az elmúlt
nyarat azzal töltöttem, hogy összehajtottam. Van egy teljes
méretu térképem a világról is. Ezt csak ritkán nyitom ki.
Ha megkérdezik, hogy hol lakom, csak annyit mondok, hogy
"E6".
A TV-ben láttam egy természetfilmet. Azt mondták, hogy a
kiwi (ami köztudottan egy madár) a saját súlyával megegyezô
súlyú ételt eszik meg naponta. A barátom azon kezdett el
gondolkodni, hogy vajon hogy méri a súlyát a megett
ételnek. Micsoda hülye kérdés. Sehogy. Egyszeruen megesz
egy másik kiwit. És ha már a madaraknál tartunk: nagyon jó
dolog, hogy van gravitáció. Ha nem lenne, akkor a döglött
madarak egyszeruen fennmaradnának a levegôben. A vadászok
teljesen összezavarodnának. Errôl jut eszembe, vettem egy
ilyen kis vackot az autómra, ami egy bizonyos frekvencián
állandóan hangokat ad, és ha erdôn mész át, nem ugranak
eléd a szarvasok. Véletlenül fordítva szereltem fel. Az
erdôt elhagyva, egy egész csorda szarvas futott utánam.
Nyaralni készültem. A biztosítónál ki kellett töltenem egy
rövid nyomtatványt. "Baleset esetén értesítendô:" volt az
egyik rovat. Beírtam, hogy "ORVOS". Más mit tudna csinálni?
A Bermuda háromszöget akartam megnézni, de ez sajnos nem
sikerült. Azt mondták, hogy megunta ezt az éghajlatot, és
az északi-sarkra költözött. Azóta nem látták Télapót. Itt
szeretném megjegyezni, hogy be lett bizonyítva, hogy
Bermuda háromszög ide, vagy oda, Télapó nem létezik. Hogy
miért? Nos, nézzük a tényeket:
1) A rénszarvasok egyik ismert faja sem képes repülni.
Igaz, még körülbelül 300,000 élô sejt nem lett áthatóan
tanulmányozva, ezek többsége azonban valamilyen baktérium.
De ez nem zárja ki TELJESEN a repülô rénszarvasok létezését.
2) A világon 2 milliárd gyerek van (18 év alatti személy).
A Télapó nem látogatja meg a Muzulmán, Hindu, Zsidó és
Buddhista gyerekeket, ami ezt a számot 85%-kal csökkenti,
tehát marad 378 millió gyerek. Háztartásonként átlagosan
3,5 gyerek van, ami 91,8 millió házat jelent. Tételezzük
fel, hogy lakásonként legalább 1 jó gyerek van.
3) Télapónak, a különbözô idôzónák, és a Föld forgása miatt
31 órája van, hogy az ajándékokat szétossza, feltételezve,
hogy Keletrôl Nyugat felé halad (ami logikus). Ez
másodpercenként 822,6 lakást jelent. Tehát lakásonként
1/1000 másodperce van arra, hogy megálljon, kiszálljon a
szánból, leugorjon a kéményen, lerakja az ajándékokat, a
kéményen visszamásszon, beszálljon a szánba, és a következô
házhoz menjen. Ha feltételezzük, hogy a 91,8 millió
háztartás a világ különbözô részein található, akkor az
háztartásonként 0,78 mérföldet, összesen 75,5 millió
mérföldet jelent. Ekkor még nem számoltuk bele azt, amit 31
óránként egyszer mindenképpen csinál mindenki, valamint az
étkezést, stb.
Ez 650 mérföld/másodperces sebességet követel, ami a
hangsebesség 3000-szerese. összehasonlításképpen, a
leggyorsabb ember által készített jármu, az Ulysses
urszonda mindössze 27,4 mérföldet tett meg másodpercenként.
Egy hagyományos rénszarvas legjobb esetben is csak 15
mérföldet képes futni óránként.
4) A játékok súlya egy újabb érdekes eredményhez vezet. Ha
minden gyerek csak egy közepes méretu lego csomagot kap (1
kg), az 321.300 tonnát jelent, és akkor még nem számoltuk
Télapót, aki az állítások szerint igencsak túlsúlyos. A
földön egy hagyományos rénszarvas maximum 150 kg-t képes
húzni. Feltételezve, hogy a "repülô rénszarvasok" ennél
ügyesebbek, és tízszer ennyit bírnak el, akkor is 214.200
rénszarvasra van szükség, nem pedig 6-8-ra, ahogyan azt a
szemtanúk állítják. A sok rénszarvas persze tovább növeli a
szán súlyát, ami most már 353.430 tonna. Megintcsak
összehasonlításként: ez a Queen Elizabeth hajó súlyának
négyszerese.
5) Egy 353.000 tonna súlyú test 650 mérföld/óra sebesség
mellett óriási légellenállásba ütközik, ami felízzítja a
szarvasokat, mint ahogyan a Föld légkörébe lépô urhajó is
felízzik. Szarvasonként 14,3 QUINTILLION Joul/mp energia
szabadul fel, ami a szarvasokat és a szánt azonnal lángba
borítja, és az egész fogat 4,26 ezred másordepc alatt
megsemmisül.
Röviden: ha valaha létezett is Télapó, most már biztos nem
él.
De, mint említettem, programozó vagyok. És eközben sok
érdekes emberrel találkozom, akik szintén programozók
akarnak lenni. Különbözô kategóriákba szoktam sorolni az
embereket, viselkedésük alapján. Az egyik kategória, aki
úgy jön oda hozzám, hogy "Tegnap kipróbáltam ezt az izét,
tudod, és akkor tudod, muködött, de most, izé, ez az izé,
tudod nem megy. Mi van vele?" Bennük az a jó, hogy érdekes
kommunikációs formát próbálnak alkalmazni. Igaz, a majmok
is. A másik típus, a "lenyomtan a SHIFT F6-ot, majd a CTRL
F8-at, aztán az F4-et, majd az ALT-F2-t, és most az egész
olyan furcsa." Ok maguk próbálják megoldani a felmerülô
problémákat, eközben lefordítják az egész dokumentumot
Navajo nyelvre, anélkül, hogy tudnának róla. Talán a
legérdekesebb az a típus, aki "a mellékelt adatokkal men
muködött, úgyhogy a nagyi receptjének paramétereit adtam
meg, így már jó". Ez a típus maga javítja meg a hibákat. A
"megjavítja" kifejezés azért egy kicsit erôs. De ôket
könnyen fel lehet ismerni onna, hogy ha egy sorban hiba
van, akkor nem kijavítják, hanem kitörlik azt a sort. Erre
egy megtörtént eset, hogy a srác szólt, hogy a programja
lefordítódik, de nem csinál semmit. Pár perces vizsgálódás
után kiderült, hogy az ÖSSZES sor elôtt a "MEGJEGYZÉS" jel
található. A "miért?" kérdésre annyi volt a válasz, hogy
"Csak így tudtam a gépet rávenni, hogy fordítsa le." A
következô típus az "Amikor a múlt héten telihold volt,
vékony volt a felhôzet, beírtam, hogy l77, és futott a
program!" Tôlük meg lehet tanulni a primitív mitológia
alapjait, nem mintha ez a legtöbb programozót érdekelné.
Oket is könnyen fel lehet ismerni, onnan, hogy rengeteg
olyan kérdést tesznek fel, amiknek az adott témához semmi
köze. Aztán van az a típus, aki MINDEN körülmény mellett
képes azt csinálni, amit akar. Erre egy szintén megtörtént
eset: az egyik gép hálózati kártyája felgyulladt (hogy
miért, az most lényegtelen), úgyhogy a gép ki lett kötve a
hálózatból. Ketten leültek mellé, és fél órán keresztül
képesek voltak úgy tenni, mintha minden teljesen normális
lenne. Végül megkérdezték, hogy arról a géprôl hogy lehet
belépni. érdemes még megemlíteni azt a típust, aki mindig
új kihívásokat ad: "Ez MacWrite-ban van írva. Fel szeretném
tenni egy UNIX gépre, és onnan PC-re, hogy Windows-ban
használhassam. Hogy kell?" Az új kihívások ellenére, az
ilyen felhasználók mellett az ember gyakran kívánja, hogy
bárcsak inkább szemétszedônek ment volna. Van még a
"mester", aki mindent megmutat lépésrôl lépésre, hogy
megtudd, mi a hiba. "Igy, elôször beléptem, így, aztán
beírtam a jelszavam, így, aztán elindítottam a
szövegszerkesztôt, így, aztán betöltöttem a file-t, így,
szerkesztettem, így, kifújtam az orrom, így..." A hátrányuk
az, hogy ezt képesek 4-5 órán keresztül csinálni. Valamint
szelektív süketségük van a "Jó, és mi volt a HIBA?"
kérdésre.
De nem mindig akartam programozó lenni. Most például azon
gondolkozom, hogy autójavítót nyitok. A kerekek
felfújásához szükséges levegô már megvan. Egy idôben
külkereskedelemmel akartam foglalkozni. Biztos felvettek
volna, hiszen a dolgok 90%-a külföldön történik. Egyszer
egy dalt is írtam. De mivel nem tudok kottát olvasni, nem
tudom, hogy mi lett belôle. Néha, amikor a rádiót
hallgatom, eszembe jut, hogy "Hé, ezt lehet, hogy én írtam."
Pár éve résztvettem egy gyorsolvasó tanfolyamon. Aztán
megkaptam a Reader's Digest-et mikrofilmen, de mire a
mikrofilmolvasót felállították, én már készen is voltam. De
nem ez volt az egyetlen tanfolyam, amin voltam. A másik a
gyorsvárakozási tanfolyam volt. Most már tíz perc alatt
tudok egy teljes órát várni.
Egyszer egy ember megkérdezte az utcán, hogy tudom-e hány
óra van. Mondtam, hogy "igen, de nem most." Egyébként egy
órát késik az órám, és nem tudom megjavítani. Ugyhogy jövô
héten Londonba költözök.
A múltkor, amikor a szekrényemet takarítottam, találtam egy
úszófelszerelést, amit még én magam készítettem,
szivacsból. Emlékszem, amikor egyszer használtam. Amikor
kijöttem a medencébôl, senki nem tudott úszni, amíg vissza
nem mentem.
Mellesleg lebegtetni tudom a madarakat. De ez senkit nem
érdekel.
Még valamit akartam. Hmmm. Elfelejtettem, hogy mi volt az.
éppen amnéziám és deja vu érzésem van egyidejuleg. Mintha
ezt már egyszer elfelejtettem volna. Az agy egyébként a
legcsodálatosabb szerve az embernek. Elkezd muködni abban a
pillanatban, amikor reggel felébredsz, és meg sem áll,
addig, amíg be nem érsz dolgozni.
Néha elgondolkozom azon, hogy milyen kicsi is a különbség a
horgászás, és a között, hogy a parton állsz, és úgy nézel
ki, mint egy hülye. Meg azon, hogy mi lenne, ha a
csomagokra nem az "Itt nyílik" feliratot tennék, hanem
valami olyasmit, hogy "Valahol máshol nyílik".
Aztán eszembe jut, hogy ezeken nem nekem kell gondolkozni,
hiszen én csak Chief Programmer vagyok az iSYS Hungary-
nál...
₪Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen, Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen...₪
