Labdarúgó Európa-bajnokság 2012 - Lengyelország & Ukrajna

Még szerencse, hogy az EB színvonala rendben van, mert úgy látszik, azon kívül szinte minden kritikán aluli, de az előjelek fényében ez nem is meglepő. Nem tudom, meddig lehet még folytatni a tendenciát, hogy olyan országok nyerik el a komoly világversenyek rendezési jogát, akiknek nincsenek ehhez megfelelő erőforrásaik (vagy leginkább a döntéshozók megvesztegetésére fordítják azokat), de ebből hosszú távon sem az adott ország, sem pedig a rendezési jogot odaítélő szövetségek nem fognak jól kijönni. Nekünk persze esélyünk sincs egy ilyen esemény megrendezésére, de lehet, hogy jobb is így, mert nem biztos, hogy kibírná az ország.

Már itt is volt szó arról egy hozzászólásomban, hogy milyen szörnyű állapotok uralkodnak a stadionokon kívül. Az utak járhatatlanok, parkolók nincsenek, a stadion pedig néhol a puszta közepén áll, és gyalog vagy lovasszekéren lehet megközelíteni. Illetve Gundi is mesélt egy kicsit a pénteki mérkőzés kényszerű, egyórás esőszünetében, például elmondta, hogy Harkivban még neki, akkreditált tudósítónak sem sikerült szállást kerítenie egészen a torna előtti napokig, úgyhogy ez a rendelkezésre álló szállodai kapacitásról is igen sokat elárul. Most megjelent még egy helyszíni tudósítás, ami viszonylag részletesen elemzi ezeket a fenti kérdéseket és még néhány egyéb szempontot is ezeken kívül. Elég kritikus hangvételű, érdemes elolvasni.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Már a közvetítések is alatt említették a bejelentkező riporterek, hogy a stadionok mindkét országban nagyon pöpecek (igen, ezt a szólt használták, bár ezt a Sport1-en, nem az MTV-ben), ellenben a környező infrastruktúrával komoly gondok vannak, különösen Ukrajnában. Itt van még egy cikk erről. Például a parkolóból konkrétan gyalog vagy lovasszekéren(!) kell megtenni egy 3-5 kilométeres távot a pusztán keresztül, hogy elérj a stadionig. És ez még csak Lviv, ami a legnyugatibb ukrajnai helyszín, alig egy köpésre az EU határától. Mi lehet akkor Kelet-Ukrajnában?...

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.