Resident Evil 6

Ma volt végre egy kis időm, így nekiláttam Leon történetének. Az első fejezeten vagyok túl, és közel 4 óra az eddigi játékidőm. Azért is van ez így, mert a régi beidegződésnek köszönhetően minden sarokba benézek, hátha van ott valami. Aztán persze csak a legritkább esetben van. Mert ez, habár nem lett rossz a hangulata, nem a hagyományos RE irányvonalat követi. És nekem nagyon hiányzik belőle a kutatás, a tárgyhasználat, a gondolkodás, és úgy egyáltalán: a hagyományos túlélő horror feeling. Ettől függetlenül elfogadom, hogy több mint másfél évtized után már nem lehet változatlan formában ugyanazt eladni, hiszen az akkori játékos generáció (kevés kivétellel, mint pl. jómagam) már felnőtt, ma pedig az akció dívik mindenek felett, és annak hajlamosak a T. Készítők jól felfogott anyagi érdekük által vezérelve mindent alárendelni. Ez van, nem tudunk mit tenni. A hajdani sláger műfajok mára erősen réteg stílusokká zsugorodtak, mint pl. a point 'n click kalandjáték, vagy, mint a mellékelt ábra mutatja, a túlélő horrorok is. Én ezt sajnálom, de a régi kedvenceim mindig itt lesznek nekem, így annyira nem bánkódok. Jó ez így, majd megszokjuk.

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/