Ráébredtem ugyanis, hogy minden csodálatom és rajongásom ellenére el kell ismernem, hogy bizony mára a játékmenet ilyen formában kissé megkopott, és igencsak lelassult. Ne értsen félre senki, nekem mindig is a szívem egyik fontos csücske lesz ez a stílus, és abból is a műfajt megalapozó Resident Evil, de be kellett látnom, hogy ma már nagyon ósdinak hat ez a fajta játékmenet. Hátborzongató az öreg kúria, amint a sötét folyosókon bóklászunk, és amint az ablakokon be-bevilágít a kinti vihar villámainak fénye. Az is kellemes hidegrázást kölcsönöz a hangulatnak, ahogy a zombik, zombikutyák és egyéb undormányok ránk rontanak (ki komótosan, ki hirtelen). Ez egy idő után kiszámíthatóvá, megszokottá válik, majd csak egy ásítást csal az ember képére. A keresgélés, és rejtvények megoldása megunhatatlan ugyan, de a borzalmasan limitált kapacitású inventory, a - térben értve - elszórva, egymástól messze elhelyezett mentési helyek a szintén limitált számú mentési lehetőséggel, a ládába pakolás útján történő tárolási megoldással, és a gyakori elhalálozással, amit sokszor a kilométerekről való felzárkózás követ, bizony sok mai játékosnak elvehetik a kedvét. Az új irányvonal evvel szemben gyors, pörgős, dinamikus, még ha a rejtvényeket és a kutatást teljesen nélkülözi is, ha nem is félelmetes, és ha már-már a nevetségessé válás határait súrolja a ránk rontó ellenfelek bődületes száma. Szóval hiányzik ugyan a belém ivódott, klasszikus "túlélő horror" érzet, de ugyanakkor valahogy a mai, túlzottan is az akcióra hajazó játékok mellett nagyon lassúnak és réginek tűnik.
Hm, ezen még meditálnom kell, úgy érzem...
"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/
