The Hobbit

Mármint a Setét-erdőre? Kíváncsi lennék egy olyan szinkronra, ahol Gollam Nyellem, a hobbitok babók, az orkok pedig manók.

"Nyugaton nagyon keveset tudtak a két Kékről: Ithryn Luinnak, Kék Mágusoknak nevezték őket, mivelhogy Curunírral (Szarumán) együtt ők is eltávoztak a messzi kelete, ám sose tértek vissza. S hogy ott tovább fáradoztak-e küldetésük beteljesítésén, elpusztultak, vagy Szauron csalta tőrb őket, arról már nem tudni."
jegyzet hozzá: "Egy 1958-ban keltezett levélben apám azt írja, hogy semmit nem tud a "másik kettőről", mivel a Középfölde északnyugati részére vonatkozó legendákban nem szerepelnek. "Azt hiszem - írja -, messzi vidékekre küldték őket, keletre és délre, túl a númenoriak által lakott területeken, hogy az ellenség által megszállt földek segítségére legyenek. Hogy milyen sikerrel jártak ott, azt nem tudom; de félek, kudarcot vallottak, ahogy Szarumán is, bár kétségtelenül más módon; gyanítom, ők voltak a Szauron bukását túlélő kultuszok és mágikus hagyományok megalapítói."
Forrás: A Gyűrű keresése (Tolien fia gyűjtötte össze)

Egyébként én már nagyon várom a 2. részt, Beornra kíváncsi vagyk, meg a Bakacsin-erdőre.

Egy kicsit én is hadd írjak róla részletesebben. SPOILERESEN, szóval csak az olvassa el, aki már látta, vagy nem érdeklik a spoilerek

Összességében strukturálisan a Hobbit azt hozta, amire számítottam. A film szerkezete, ritmusa nagyjából pontosan ugyanolyan volt, mint amit előzetesen elgondoltam. Nagyon jó ötlet volt, hogy itt is jutott a végére egy "csata" lényegében, még úgy is, hogy semmi ilyesmi nincs a könyvben. Igen, furcsamód egyáltalán nem zavart, hogy voltak változtatások a könyvhöz képest, főleg azért, mert nagyon hatásos jeleneteket kaptunk cserébe Ugye a könyvben Azog nem, hogy nincs ott a fákat megmászós jelenetnél, hanem meghalt annó annál a móriai ütközetnél. De nem baj, mert Azog egy nagyon jó karakter lett, de erről picit később. Szóval függetlenül apró változásoktól, nekem baromira bejött az egész sztori.

Iszonyatosan működött egy rakás karakter. Amint mondtam, Azog például egy hihetetlen félelmetes és fenyegető valaki lett, aztán a Goblin király is kurvára tetszett, a trollokról már ne is beszéljünk. A törpök csapatánál annak örültem a legjobban, hogy még így sem került nagyon részletes bemutatásra mindenki. A könyvben ugye kábé semennyire nem ismerjük meg őket, és féltem, hogy a film elmegy a másik végletbe, de nem, és ennek örültem. Főleg, mert így Bombur (a legkövérebb) nem kapott folyamatos comic relief szerepet, és ez jó volt. Nagyon szimpatikussá vált az egész csapat igen hamar. Ami nagyon-nagyon tetszett, hogy Thorin végezetül nem a "Hobbit Aragornja" lett, hanem sikerült kiemelni a törp-tuladjonságait: csökött agyú, makacs. A tündék iránti végtelen gyűlölete nekem nagyon bejött, ezzel is megmutatva, hogy azért nem annyira bölcs a sztorinak ezen szakaszán... még. De ez változhat, és valószínű változni is fog.

Tök érdekes, hogy sikerült nagyon jól elérni, hogy Gandalf tényleg szürke Gandalfnak érződjön itt, szóval nagyon jól megcsinálták, a rendező és természetesen Ian McKellen is. Ez a Gandalf elképesztően hasonlít a Szövetség szürkéjére, kicsit kelekótya, "hétköznapiasabb". Bár én - érdekes módon, ahogy észrevettem sokakkal ellentétben - Fehér Gandalf rajongó vagyok, ezt hozzá kell tennem. Radagast egyáltalán nem volt olyan idegesítő, mint ahogy azt valaki előzetesen beharangozta ("a Hobbit Jar-Jar Binkse"). Nagyon-nagy poén volt, amikor Gandalf felsorolta az összes mágust, és elfelejtette a két kék mágus nevét Nem emlékszem, hogy ez lett volna-e a könyvben, de hatalmas belső poén volt arra vonatkozólag, hogy senki sem emlékszik a kék mágusok nevére

És erről is jut eszembe, mennyire, de mennyire elmondhatatlanul ütöttek a függelékes jelenetek. Minden megszólalás vagy jelenet, amit a függelékekből és egyéb háttértörténetekből vettek át, valami elképesztő fílinges volt. Most látszik igazán, Tolkien történetei mennyire filmre valók - már, ha az ember jól csinálja meg. De a móriai csatánál én tátott szájjal néztem, aztán a Necromanceres jeleneteknél becsináltam - konkrétan a korai Sauron ábrázolása annyira egyszerű és annyira ütős, hogy nehéz lett volna jobban megoldani. Egyetlen másodperc, de feltette a pontot a jelenetre. Remélem a kövi részekben még láthatunk belőle, de nem tudom, ezzel kapcsolatban mi a filmkészítők terve.

Volt pár negatívum, hozzá kell tennem, bár ilyenkor mindig elmondom, hogy azért a Gyűrűk urának is megvannak a maga gyenge pillanatai. Nekem a film kezdése valahogy nem tetszett. Nagyon imádom Ian Holmot, de itt valahogy nem működött az egész idős Bilbo-vonal, sőt, Frodo sem, legalább is nálam. Lehet hogy az egészet első megtekintésre elrontotta az, hogy ugye Ian Holm is és Wood is már 10 évvel idősebbek, és én még csak ennek a jeleit tudtam felfedezni folyamatosan. Sajnos az idő múlása nagyon körbejárta az egész mozit, gondolok Christopher Lee-re is (az időtlen és kortalan Cate Blanchettre és Hugo Weavingre nem lehetett panasz), úgyhogy ez a vonala számomra kicsit mindig belerántott a valóságba, ami nem tett jót. De ez csak én vagyok. Ettől függetlenül kicsit esetlenül indult be a sztori szerintem.

Ja igen, Elrond esküszöm itt jobban tetszett mint a Gyűrűk urában Nem tudom, mi miatt, a történet szerint benne semmilyen változás nem ment végbe 60 év alatt - szerintem -, de mégis mintha más lett volna, kicsit emberibb volt. Talán, mert itt még nem fenyegette az egész világot a pusztulás. De Hugo Weaving játéka is sokkal jobb volt itt nekem, mint a Gyűrűk urában Úgyhogy az egy hatalmas piros pont.

Kicsit rövid volt a Gollamos jelenet a film egészéhez képest idő és jelentőség szempontjából is, de érthető - filmben ilyen jeleneteket nem lehet túl sokáig húzni mert unalmassá válnak. Mindenesetre a lezárása, amikor Bilbo megkegyelmez szegénynek, nagyon-nagyon jóra sikeredett, ott szívből megsajnáltam Gollamot. Úgyhogy az egy hatalmas pillanat volt a filmben. Az is nagyon jó volt, hogy utána már szóba sem került a Gyűrű.

És végezetül a látványról: én megmondom őszintén, azt hiszem ez a leglátványosabb film, amit valaha láttam. És ez alatt azt értem, hogy ez az a film, aminek a látványa:
1. szerves részét képezte a film világának, szervesen alakította a film világát.
2. brutális magasságokba emelte az egész filmélményt.
3. elválaszthatatlanná vált a történettől = tökéletesen megalkotott egy világot.
Itt sokkal több CGI volt mint a Gyűrűk urában, és mégis, annyira de annyira jól működött, hogy az valami hihetetlen. Nem akarok túlzásokba esni, de én őszintén nem láttam még ilyen jó full CGI lényeket vásznon. Sajnos az Avatart nem tudom ideszámolni, mert akárhogy is gondolkodom rajta, nekem nem ütött annyira a látványa. Pedig tudom, mekkora munka és teljesítmény állt mögött, de a Hobbit valahogy hatványozott élményt nyújtott. A kőóriások küzdelme, a legelején a törpváros lerombolása, a móriai csata, a trollok, a végén a csata a fák alatt és a sasok közbelépése... úristen. Hihetetlen látvány.

Szóval összességében teljesen más film, mint a Gyűrűk ura, de mégis hasonlít. Csak úgy, mint a könyv, úgyhogy ezt a hatást nagyon jól elérték. A készítők küzdöttek az ellen, hogy a Hobbit egy teljesen jelentéktelen sztorivá váljon (mert a GYU-hoz képest tulajdonképpen az), és ez is sikerült. Apró változtatásokkal sikerült hasonló konfliktusokat kialakítani, és én el tudom ezt nézni nekik, mert nagyon jól hozzájárultak a film "epikusságának" növeléséhez. A filmtrilógia végeredményben talán sokkal hatásosabb, sokkal epikusabb méretű lesz, mint a könyv valaha volt, de én ebben jelen pillanatban nem találok kivetnivalót. Sőt, Tolkien sokáig fontolgatta, hogy kiveszi a Hobbitból a gyerekesebb elemeket a Gyűrűk ura sikere után, szóval ki tudja, lehet hogy Tolkien is egyetértett volna ezekkel a hangulat-beli változtatásokkal a filmben Összességében: leszámítva a kissé esetlen kezdést, nagyon-nagyon-nagyon tetszett, és újra akarom nézni minél előbb.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.