Nine Inch Nails

Részemről a The Downward Spiral és a broken a kedvenc (meg a Pretty Hate Machine és a Fragile, de akkor ezzel már felsoroltam az albumok felét), de kb. bármelyik lemezt szívesen rakom a lejátszóba. (A Year Zeroból még a remixlemezt is megvettem, van rajta 1-2 hallgathatatlan is, de a többi nagyon jó.) A The Slip egy kis ajándék volt Reznortól, azt teljesen ingyen adta a rajongóknak. A The Ghost I-IV inkább instrumentális kísérletezés, de azt az 5 vagy 10 dollárt, amibe került a letöltése, azért megérte szerintem. A The Downward Spiral Deluxe kiadásának második lemezére rakták rá a Dead Souls feldolgozást, azt is nagyon szeretem, és külön örültem, amikor pár éve a szigetes fellépésen előjött.
Kíváncsi vagyok, milyen lesz az új lemez, mert igen váratlan volt a mostani bejelentés, főleg, hogy pár éve még NIN-pihenőt ígért, és inkább a feleségével közös How To Destroy Angels projektre meg a filmzenékre koncentrált. Utóbbiból a The Social Networkön vannak nagyon jó számok, a HTDA első EP-je egy szám kivételével tetszett, a pár hónapja megjelent lemez már nem annyira.

Már nem tudom szerkeszteni, de: a nyersebb hangzás jobban bejött, kissé "langyosak" lettek a későbbiek szerintem - viszont valóban kifinomultabbak, csak nem áll szerintem annyira jól nekik.
Viszont a héten fejezték be az új albumot, kíváncsi leszek rá.

Átrágtam magam a későbbi albumokon is. A With Teeth egész jó, a The Slip unalmas, a Year Zero nagyon vegyes. Vagy szörnyűnek találtam, vagy nagyon jónak a számokat, de sajnos inkább előbbi.
A Fragile lett a kedvencem a két "Spiral" albumon kívül.

"Persze lehet, hogy mire eljutok az utolsó albumig, kevésbé leszek jó véleménnyel róluk, nem tudom milyenek lettek késői éveikre."

Nekem például az első albumaik jelentettek csalódást (ez persze relatív, mihez képest) és ahogy írtam is inkább a későbbi, leginkább a középtávon elhelyezkedő albumok tetszettek, szerintem addigra vált kiforrottá a hangzásuk.

Én soha nem szoktam teljes albumokat hallgatni, mert volt már, hogy valakiből emiatt lett sok hirtelen. X albumról kiválasztok 3-4 számot random, az alapján, hogy a cím mennyire tetszik, aztán útközben hallgatom meg őket, mert ott nem vonja el semmi a figyelmem.
Legjobban eddig a "The Downward Spiral" és a "Further Down The Spiral" jön be.

Nekem se volt különösebb okom, igaz fél éve itt csücsül, arra várva, hogy meghallgassam. Eredetileg azért terveztem, mert kíváncsi voltam, ki is indította el MM-et az úton, ki is az a Trent Reznor, de lusta voltam. Tegnap délután meg kávézás közbe szóba került, és délután fel is dobtam pár számot a telefonomra.

Talán ami annyira tetszik benne, hogy elvont, már-már pszichedelikus hatást kelt, és mindezt úgy, hogy elektronikus hangzást keveri a hangszerekkel. Méghozzá elég hatásosan.
Persze lehet, hogy mire eljutok az utolsó albumig, kevésbé leszek jó véleménnyel róluk, nem tudom milyenek lettek késői éveikre.

Kb. másfél évvel ezelőtt valamilyen különös inspirációtól vezérelve, nagy lendülettel, bízva a legjobbakban belevetettem magam én is a Nine Inch Nails életműbe és ki is végeztem az összes albumot néhány hét alatt. A legjobban talán a The Fragile és a With Teeth albumok tetszettek. Illetve érdekes instrumentális agymenés a Ghosts I-IV, bár szerintem inkább csak utazáshoz ajánlott. Meg kell mondanom, hogy összességében nem hagyott bennem mély nyomot, nem lett a kedvencem a NIN, bár kétségkívül van néhány felejthetetlenül jó számuk. Ők ugye ennek az indusztriális alapokon nyugvó elektronikus zenének a koronázatlan királyai, de annak idején mégse tudott annyira szíven ütni ez a hangzás, mint amennyire vártam. Lehet, újra kéne hallgatni az egészet.

Ma elkezdtem hallgatni, hát huhh. Nagyon jó, új kedvenc lesz úgy érzem. Nem csodálom, hogy 15 évesen nem jött be, ez annál azért több, mint egy TCS vagy egy átlagzenekar. Még csak a 89-94 közti időszakba hallgattam bele, mert sokszor jártam meg azzal, hogy visszafelé haladtam.