Gondolok itt SAURON megjelenéseire, amik minden esetben iszonyat félelmetesek, bizarrak, másvilágiak és hatásosak, na meg amikor Gandalf is találkozik vele, hát, igen... igazából mindegyik Dol Guldur-i jelenet frenetikusan hangulatos volt.
És hát persze Smaug. Leszámítva az aranyszobros témát, ami szerintem iszonyat felesleges (10 percig szenvednek rajta, az összes jelenet afelé halad, majd 3 másodperc alatt kiderül, hogy teljesen nem működött és Smaug így is úgy is túléli... nem számítottam, hogy megölik vele a sárkányt, mert... mert Smaug
De épp ezért volt nagyon erőltetett... tudom, hogy azért találták ezt ki, hogy sok időt el tudjanak ütni a törpök is ott Smaugnál meg minden, de... sajnálom, hogy ez a legtöbb, amivel elő tudtak állni Jacksonék), szóval leszámítva mindezt, Smaug minden egyes kiejtett szava egy gyönyör. Gyönyör hallgatni, gyönyör nézni, amikor beáll pózolni Bilbo elé és először mutatják meg teljes valójában, zseniális
Szóval elég kettős, mert tényleg jók az akciójelenetek, a hordós lövöldözés, még ott tóvárosban is, ugye a felsorolt eredeti Tolkien-i elemek - mint mindig - naggggyon jók, a látvány szokásosan álleejtő (leszámítva színhibákat, amit én is észrevettem MattMatthewhoz hasonlóan, néha nagyon fakó színűbe megy át a film, persze ez lehet, a vetítőgépek hibája, nem tudom), de néha meg rájövök, hogy oké, ez a Hobbit című film a Hobbit című kis könyv alapján, most meg azt nézem, ahogyan Legolas egy hatalmas agresszív ork fejét döngöli egy ház falába, aztán még 2 percig fájtolnak.
Szóval itt már túl sok minden volt a Peter Jackson-kitaláció, túl kevés az oridzsinál Tolkien, de már így is megnéztem háromszor, szóval ez elárul valamit.
My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.
