Boldog karácsonyt és boldog új évet kívánok mindenkinek!!

Minden szavad arany.
Nálam az a helyzet, hogy egyetemet nem fejeztem be időben (és akkor még finoman fogalmaztam), féldiplomásként többet voltam munkanélküli, mint nem, de szerencsére a család ezt türelemmel viselte, ezért nekem az átlagosnál hosszabbra nyúlt a laza, szabad ifjúkor. Persze közben cserébe hülyére stresszelt a szituáció, de valamit valamiért. Amióta végeztem, és olyan munkám van, amit bár szeretek, de kellően leszívja az agyamat, én is megbecsülök minden egyes percet, amit nem kell határidőkkel, ügyfelekkel és elbaszott jogszabályokkal töltenem. A szintén durva novemberi-decemberi hajtásban a karácsony, mint a fény az éjszakában azt a nyolc napot jelentette, amikor végre nyugi van. És az van, fadíszítős-ajándékvadászós-kisgyereket szórakoztatós-sütős-főzős üzemmód ide vagy oda.

Majd ha te is beszállsz a mókuskerékbe, őrülten fogod ezeket az ünnepeket imádni Persze az érdeklődési körödből ítélve valószínűleg nem "normál munkarendű" állásod lesz, tehát nem 40+ órában (inkább 50 az...) nyomod az ipart, és nem a hétvégék, illetve az ünnepek szakítják majd meg a napi rutint, mint oly sokaknak. Komolyan, idén a karácsonynak egy teljesen új megvilágítását fedeztem fel: a novemberi-decemberi szar hajtás után, amikor hétvégén is inkább pihentem és alig volt kedvem menni valahova, kurva jól esik 1 hét, amikor tényleg a családdal találkozom, van időnk egymásra, összeülni, elmenni-ide oda, kilépni a szürkeségből a fénylő, feldíszített városba. Nagyon kell az, ha monoton az ember munkája. (sajnos most az...)

Az ajándékokról pedig annyit, hogy én leginkább írtam az ismerősöknek, kinek novella szerűséget, kinek verset, csináltam képeslapot, naptárat, ilyeneket. Nem halálra vásároltam magam, de próbáltam nekik örömet okozni. Hogy egy kicsit mindannyian felejtsük el a stresszes napokat.

Szerintem sokan vannak ezzel így.

Szenvedély nélkül a foci halott.

Az utolsó mondatodra annyit, hogy ilyenkor még az alapvetően értelmes emberek is fenyőfákat rakosgatnak ki, meg hasonló. nekem a 400 emberből 250kb le van szedve a hírfolyamból, hogy csak a (számomra) értelmes dolgokat kapjam az arcomba, ergó ez a letiltás dolog is relatív.
Azt meg tényleg jól megfogalmaztad, hogy sokan kb. a napi "like"-adagjukért élnek manapság, ünnepek/nem mindennapi történések idején meg próbálnak előre bespájzolni az ingerszegény időszakra.
Ez egy külön tanulmányt érdemelne amúgy (nyilván több tucat ilyen van már).
(Megjegyzem nekem is volt ilyen időszakom, csak szerencsére kinőttem belőle)

Engem sem feltétlenül szórakoztat, és tény, hogy akad néhány kimondottan csőhülye, botegyszerűségű, egybites majom is (egyikük "tetoválásán" pont a minap röhögtem hülyére magam), de ettől még az ilyen felsőbbséges hozzáállásról mindig ez jut eszembe. Persze, hogy a "nyomorult lelkük" a lájkokat várja, ez egy mély pszichológiai igény. Az ember alapvetően társas lény, a dómra is azér' járunk, más meg a sztrókjait, simogatásait stb. nevezzük, ahogy akarjuk, ott próbálja meg beszerezni. A módszer lehet szánalmas, oké, de maga az igény nem az. Abban közösek vagyunk.
Arra pedig, hogy "erre van igény", azt tudom mondani, hogy fent vagy FB-n és szemmel láthatólag nem tiltottad le őket.

Szerintem meg egyáltalán nem kívülálló, csak próbál nem a nagy többséghez tartozni ebben a híg fostengerben. Ahol emberek azt fotózzák le a facebookon, hogy mit ettek, feszítenek a tükörben telefonnal és a nyomorult lelkük meg a lájkokat várja mert kell nekik, hogy jajdeszépvagy. Most az ünnepek alatt a karácsonyfát fotózzák. Agyrém.
A legszomorúbb az, hogy erre pedig van igény.

Na mondjad, ha már elkezdted

De már tényleg nagyon kezd elcsépelt lenni, ez a felsőbbrendű kívülálló szerep, főleg itt az ünnepek kapcsán.

I wish I could have known about the view from halfway down

i don't care.
inkább leszek hipster, mint...á, mindegy is.

came here to say that

I wish I could have known about the view from halfway down

wow
much hipster

If I look back I am lost

Nem is nekem van a kényszer Sok ismerősömnél van ez, hogy este még a plázából írt nekem, hogy mekkora sz*pás mert nem talált még xy-nak ajándékot.

Az esküvő meg hasonlókra még offban akkor: valószínűleg nekem meg nem lesz, legalábbis templomi semmiképp, a polgári meg..nem is tudom, szerintem oda elég az, ha munka után beállunk asszonnyal, "Igen. Igen." és cső. Pénzkidobás, felesleges rongyrázás, és nem ettől fogjukszereti egymást, meg nem ez lesz az összetartó erő - ha meg akarom majd csalni, úgy is megteszem.
Ugyanez a véleményem pl az iskolai szalagavatóról. El se mentem, hagyjanak ki a baromságukból. Egy darab szalag, ami semmit nem jelent, az meg aztán nagy szám, hogy a buszon látják, "te ez már végzős!". Ki nem sz*rja le. A ballagás is hasonló, de szerencsére azt nem viszik ennyire túlzásba.
S gyakorlatilag ez a véleményem minden össznépi ünnepről.