Egyrészt olyan nincs, hogy valaki minden szokástól idegenkedjen, hacsak nem teljesen antiszociális robot az ember. Az egy dolog, hogy nem bírjuk X, Y és Z népünnepélyt, de az élet egyéb területein meg ugyanolyan konformisták vagyunk, mint a többiek. Magyarán mindenkinek van olyan kedvenc elfoglaltsága, ünnepe, dolga, amibe bele lehetne kötni, ami ellen más lázad.
Továbbá a facebook-kultúrával együtt megjelent az ellenkultúra, vagy hogy nevezzem, amikor azon húzzuk a szánkat, hogy az ismerőseink, az a sok birka már megint mit osztottak meg egymás után három másodperces menetrendben, Paul Walkert siratják, Mandelát igen/nem, mi ez a barom indiános mém, mindenkinek zsiráfos a profilképe, játékfelkérések, jelenleg minden teli karácsonyi giccsel, meg hasonlók. Nálam is le van tiltva a falról az ismeretségi kör legalább fele-kétharmada, és a megtartott ismerősöknél is becsúsznak érdekes megosztások, de egy-két-három posztból még nem lehet teljes személyiségprofilt felállítani. És a nettől elvonatkoztatva: kívülről nem olyan egyszerű megállapítani, hogy egy adott személynek mit jelent az épp szóban forgó ünnep, hagyomány vagy akármi. Itt persze egymásra rakódnak az egyes rétegek, tehát igen, lehet, hogy az ember belekerül a kötelező ajándékvásárlós és családi együttzabálós-hülyerokontelviselős-ideodautazós mókuskerékbe, de közben mégis őszintén örömet okoz neki a karácsony.
Valamint:
"szomorú, hogy az emberek többségének kell egy kijelölt nap arra, hogy éreztessék a többiekkel, hogy fontosak"
Ilyen embert még nem láttam. Mármint aki kényszeresen azt hangoztatná, hogy a szehreteteeeeet ünnneepeee, és ilyenkor kötelezően imádjuk egymást, meg hasonló nyálas dolgok. Ez szerintem csak a rárakódott kommerciális, vallási, illetve politikai lózung, bár elismerem, hogy szaladgálnak érdekes emberek a világban, szóval akadhat ilyen is.
A vásárlási kényszer valóban szar, az viszont nagy áldás, ha sikerül kialakítani egy olyan életet, ahol mind a család, mind a barátok tesznek erre, nem azt lesik görcsösen, hogy mit kapnak ajándékba, annak az értéke arányban áll-e az általuk adottal, és így nem kell megszakadni az idegőrlő keresgélésben. Például az apám szereti októberben-novemberben személyesen felvásárolni azokat a könyveket, amiket a fa alatt akar majd látni, nekem csak annyi a dolgom, hogy odaadom neki az ellenértéket. Baromira kényelmes. A legjobb barátommal meg nem is vacakolunk az ajándékozással.
További, karácsonyhoz nem kapcsolódó magánvéleményem, hogy a nem nyugati típusú társadalmak egyes hagyományai is keményen el vannak korcsosulva, csak ők más problémákat tenyésztettek ki maguknak.
Félre ne érts, szívesen olvasom azt, amit írsz, és nem célom minden szavadba belekötni, csak a fentiek is hozzátartoznak a teljes képhez.
A szinopszisnál már eldöntöttem, hogy ennek a közelébe se mennék még akkor se, ha nem a tv-ben találkoznék vele. 
