Leg,leg,leg - a 7. generáció legjobbjai.

Vazzeg, erre én is megnéztem egy csomó ME 2 ending videót és elérzékenyültem....

Öreg vagyok ehhez a sok játékhoz, abba kéne hagyni

Hát...
Én most kétféle módon közelítem meg ezt a témát. Először úgy, hogy mi az az 5 játék, ami ezt a generációt a legnagyobb mértékben befolyásolta (még akkor is, ha épp nem játszottam vele), aztán pedig a top 5 kedvencnek esek neki. Szal kezdeném akkor a "legbefolyásosabbakkal":
Assassin's Creed széria
Most fel lehetne tenni a kérdést, hogy ez miért is olyan nagy vmi, csak egy érdekes koncepcióval megáldott akció-kalandjáték sorozat, ami szinte a keletkezése óta minden évben jön egy újabb folytatással, amiben minimális változtatások vannak. Az már más kérdés, hogy egy érdekesebb szemszögből közelítette meg a sandbox játékok fogalmát, és az éves jelenéseivel nem gyengén azt akarta sugallni az embereknek, hogy az ilyen játékokban van a legnagyobb élvezet, ebben van a jövő. És ha csak egy pillantást vet vki az elkövetkező nagy játékokra, akkor simán láthatja, hogy a sandbox-szerűség szinte egy kötelező elem mindegyiknél.

Call of Duty 4: Modern Warfare
Most már egyáltalán nem érdekelnek a CoD-ok, meg gyűlölnöm kellene ezt a játékot, hisz csak annyi jelentősége volt, hogy megölte a II. világháborús lövöldéket, megölte az UT/Q3-szerű lövöldéket, és elindította a modern, katonai lövöldék lavináját, ami mostanra az egyik legjövedelmezőbb része lett a játékiparnak. Azonban valszeg ez a játék még mindig tetszene, ha véletlen elővenném újra, mert a sztorija még elfogadható módon akciódús, nem Bay-esedik el úgy, mint a 2. része a szériának, és rendes csavarok is vannak benne. Szal bármennyire is rossz kimondani, de a Call of Duty 4 az előző generáció egyik legjelentősebb darabja.

Heavy Rain
Miután végignéztem végigjátszásokat a Heavy Rain és Beyond-ról, egyértelműen azt tudom állítani, hogy David Cage inkább maradjon meg rendezőként, mint íróként, mivel a műveibe rendkívül könnyen bele lehetne kötni, és néhol a nevetségesség és a szánalom határait súrolják a legkomolyabbnak gondolt jelenetek. De ez egyáltalán nem lényeges, ugyanis a kalandjáték műfaját megreformálta az innovatív irányítási sémájával, ami a klasszikus tárgykeresést többnyire elvetette, hogy inkább realisztikus beszélgetésekre, tárgyi interakcióra és az akcióra fektesse a hangsúlyt. A Heavy Rain nélkül nem lett volna olyan nagy siker a Telltale Walking Dead-je sem...meg biztos volt ahhoz is köze, hogy a kalandjátékok nagymértékben visszatértek ebben a generációban.

Street Fighter IV
Capcom óriásit csobbant a verekedős játékok állóvizébe. Bár a 3D-s cuccok, mint a Tekken és a Soul Calibur, meg a hasonlók még ellébecoltak vhogy, de kevés old-school verekedős játék jött ki. Ennek a trendnek szinte véget vetett az SFIV, mivel a zsáner újjáéledt a megjelenése után. Az új Mortal Kombat, az új King of Fighters, a Blazblue széria, a Marvel vs. Capcom 3 a verekedős játékok reneszánszát hozták el, és ami a legmeglepőbb, hogy nem csak a konzolokra. Tekintve, hogy a Killer Instinct most kijött az Xbox One-ra, a közeljövőben meg jön az új Guilty Gear, és egy új Mortal Kombatban is biztosak lehetünk, valszeg ez a trend nem fog egyhamar megállni.

The Elder Scrolls széria
Lehet jobb lett volna ha csak a Bethesda nevét írtam volna ki, mivel a játékai nagyban befolyásolták, hogy milyennek kell lennie a nyugati RPG-knek, ha már a Bioware átment akció-RPG irányba. De ez csak az Oblivionnak volt köszönhető, ami elhozott egy fogyasztható szerepjátékos világot az "új" generációnak egy esztétikus grafikai megvalósításban. Aztán jött a Skyrim is, ami még többet adott még jött kivitelezésben. Azonban az igazán nagy jelentősége a két játéknak, hogy a PC-n sokkal többet adtak, mint mondjuk konzolon, ami főleg a lelkes moddereknek és a Bethesda szerkesztő programjának köszönhető.

És akkor jöjjön a Top 5 kedvenc ebből az időszakból:
5. Neverwinter Nights 2 és a kiegészítői
Ennek rohadtul nem kellene itt lennie. A hibái simán észrevehetőek, több része nincs is rendesen megcsinálva, a sztorijába meg mindig csak belekötök, ami pedig jó benne, azt meg nem becsülöm meg. Akkor miért olyan fontos ez a játék számomra? Hát...mert ebben tényleg ki tudtam élni a szerepjátékos vágyaimat. Félreértés ne essék, a Dragon Age: Origins sokkal jobb összességében, de a Neverwinter Nights 2-ben sokkal összetettebb a karakterkészítő, sokkal több irányba lehet fejlődni, és sokkal érdekesebb is volt számomra furábbnál furább karakterkombinációkat összehozni. Rengetegszer visszatértem ehhez a játékhoz annak ellenére, hogy tudtam, hogy a nagy szerepjátékos elődökhöz ez nem érhet fel. Már csak ezért is itt a helye ennek a játéknak.

4. The Walking Dead
A Telltale a leköszönő generációban nőtt fel olyan szintre, hogy egyesek (mint pl. én) már féltik őket, nehogy nagyot zakózzanak. Pedig egyáltalán nem tűnt olyan nagy számnak ez a képregény-adaptáció, hiszen az előző Vissza a jövőbe és Jurassic Parkos játékok nem voltak olyan elképesztőek. Kb. semmi előjele nem volt annak, hogy egy komoly, érzelemben gazdag, izgalmas kalandjátékot kapunk, amiben a választásaink befolyásolták a történet menetét (persze csak minimális mértékben). A karaktereivel könnyű azonosulni, ill. szeretni, utálni, és a történet menete is érdekes. Vannak azért problémáim ezzel a játékkal is, hisz olyannyira visszavett a tipikus kalandjátékos elemekből, hogy már-már nincs kihívás a játékban, de belátom azt fel kellett áldozni a történetvezetés oltárán. The Walking Dead szimplán nagyszerű volt.

3. Mass Effect 2
Gondolkoztam azon, hogy ebből az egész generációs összegzőből kihagyom a Mass Effect szériát, mivel egyfajta "zsánerpusztító" játéksorozatnak könyveltem el az egészet, ami ahelyett, hogy egy érdekes sci-fi RPG világot mutatott volna be, inkább beérték egy sci-fi akció-valamivel. Amúgy a széria a generáció egyik legjobbja, de a már-már irracionális ellenérzéseim majdnem eliminálták a Top 5-ből. És bármennyire is szeretem a Bioware Dragon Age: Origins-ét, ami sokkal jobb RPG és játék, de a Mass Effect 2 úgy tökéletes, ahogy van. Pedig az alaptörténetének kevésbé kellene epikusnak lennie, mint az első résznek, és a "lebutított", széttagolt (kalandrészekakciórészek) játékmenetének is inkább fel kellett volna idegesítenie, hogy egy nagyreményű sci-fi játékot így elrontottak. Erre ha meghallom ezt a zenét vhol, akkor kedvem támad még egyszer széjjelszedni a Collectorokat. Mesterien keveredik el ebben a történet, a szereplők jelleme, a zene, a hangulat, minden. Kihagyhatatlan…

2. The Elder Scrolls V: Skyrim
Játszottam az Oblivionnal, és nem voltam teljesen elájulva tőle. A Morrowindhez volt vmennyi szerencsém, de sokat nem tököltem vele, így a Skyrimnek kellett totál beszippantania az Elder Scrolls világába, hogy a lopakodós Khajiit-ommal szétvagdaljak embereket, állatokat, vagy éppen sárkányokat. Nagyon meglepett, hogy ennyire beleéltem magam a játékba, ami főleg a helyszínnek, a világának jelenlegi állásának, és az játékmechanikai újításoknak volt köszönhető. A legdurvább dolog viszont az, hogy ez egy nagyon sötét korszakát mutatja be ennek a világnak, amit elvileg zsigerből utálnom kéne, de itt működik, mivel maga a helyszín, maga a látvány, maga a kalandozás szórakoztató és epikus. Skyrimbe biztosan visszatérek majd.

1. Portal
Szal a Valve az előző generáció abszolút nyertese. Nem elég, hogy egy normális digitális játékelosztó rendszert sikerült megalkotnia és megszerettetni(?) mindenkivel, de még a játékai sem voltak rosszak, sőt! De számomra a Portal és a folytatása szinte überelhetetlen. A kis töltelékjáték a "Narancs Dobozban" hatalmasabbat robbant még a Team Fortress 2-nél is, és abban az évben be is zsebelt rengeteg Év Játéka díjat, méghozzá teljesen jogosan. A játék tele volt tömve humorral, a játékmenete szórakoztató volt, és annyira elütött minden mástól abban az időben, hogy nem tudtam nem azonnal beleszeretni.

Szal ennyit erről a generációról…a jövőt illetően nem írnék itt semmit, mivel gondolkozom a blogom újraélesztésén, és jó első téma lenne hozzá, de whatever…

-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-