Meg nagyon kedvem sem volt írni, az az igazság, miután a short trackesek eléggé leszerepeltek a hét elején rögtön. Oké, egyenként és reálisan nézve a papírforma azért mindegyiküknél az volt, hogy nem jutnak tovább a selejtezőjükből, de hogy ez végül tényleg egyiküknek sem sikerült, illetve hogy egy kivétellel mind az utolsó helyen, a többiektől leszakadva végeztek, az azért mindenképpen csalódás. Vonatkozik ez különösen a női váltóra, amelyiktől a legtöbbet vártuk, és ahol a legnagyobb esélyünk van a pontszerzésre, hiszen mindössze nyolc válogatott vesz részt az olimpián. Az tény, hogy az előfutamunkban a koreaiak és a kanadaiak egészen más dimenziót képviseltek, de hogy még az oroszokkal se tudtunk egy pillanatig se versenyben lenni, az igencsak szomorú. Igaz, nem itt kellett a legjobb teljesítményt nyújtani, mert a döntőbe kerülésre erőn felüli időeredmény esetén se lett volna egy szemernyi esély sem, a továbbiak pedig innentől fogva nem voltak érdekesek, a végső helyezés majd a jövő keddi B-döntőben dől el. Illetve a többségnek más távokon még van javítási lehetősége egyéniben is. De az, ahogyan nyilatkoztak a hétfői futamok után, meg amit a csapat háza tájáról hallani,
nem túl biztató...

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.