Sherlock Holmes: Crimes & Punishments [hozzászólások]

Az erőltetett puzzle-öket nagyon utálom, amikor semmi köze a sztorihoz, csak betesznek valami klasszik puzzle-t, mert hát "kalandjátékba kell". (ráadásul néha nem csak kalandjátékokba: az Assassins Creed 3-ban őrültem meg a földalatti ajtókat nyitó puzzle-től. Ja persze, valószínűleg az nyit ki egy 18. századi faajtót, ha diavetitővel rávetitek.)
Amikor passzol a sztorihoz, akkor nem zavar. De van olyan, amit ott is utálok.
Szóval én mindig elkezdem, de ha túl nehéz, akkor már kiabálok is az asszonynak, aki pikk-pakk kirakja és mehet tovább a játék.

Itt egy-két kivétellel nem volt túl nehéz és nem is skippeltem őket, de LEHETETT volna! Ami tök jó!

"Kalandjátékosoknak ez a rész talán egy kicsit túl könnyű – vagy nevezzük pozitívabban: könnyed" - Ááh, thank f*ck for that! Számomra mindig a nyomozás, a következtetések levonása, a kutakodás volt a legfőbb hajtóerő. Nem mondom, volt jópár fejtörő is, amit élveztem (ráadásul komolyabb fejtörő -> komolyabb jutalmazás), de tény, hogy egyrészt némileg kizökkent a gondolatmenetből, másrészt sok helyen azért erőltetettnek is éreztem a jelenlétüket/megvalósításukat pl. a Testament-ben. A fejtörőkön belül is főleg a trial&error-jellegűeket rühellem a legjobban, azok végén valahogy úgy érzem, inkább csak szerencsésen elkaptam a megoldást, semmint végigkövetkeztettem, mit is kell tenni.
Így pl. a Testament-ben gyűlöltem a lólépéses feladványt, de a három-számzáras széfet pl. szerettem.