Bár egy kiemelkedő teljesítmény mégis akad: a BATE-é, csak negatív értelemben... Sikerült megdönteniük a legtöbb kapott gól rekordját (24) és a legrosszabb gólkülönbség rekordját (-22) a csoportkör során egyaránt. De még csak nem is ezért említem őket külön, hanem a játékuk volt egyszerűen kiábrándító, borzalmas. A mai utolsó meccsüket is lejátszották úgy Bilbaóban, hogy a tízperces összefoglalóba egy darab helyzetük nem került, kizárólag a hazaiak támadtak (és lőhettek volna még hatot-hetet körülbelül). Akik egyébként már a hétvégi baszk rangadóra készülnek a Sociedad otthonában, és félig-meddig B-csapattal álltak ki ellenük. Egy győzelmet bemákoltak valahogy, de azon kívül az eredménysoruk: 0-6, 0-7, 0-5, 0-3, 0-2 egy olyan csoportban, ahol egyetlen sztárcsapat sem volt. Ez a BATE már nagyon nem az a BATE, amelyik néhány éve rendszeresen szerepelt a BL-csoportkörben, és ott egy-egy nagyobb csapatot, például a Bayernt is elkapott néha.
És amiért még érdemes szerintem külön foglalkozni velük, az az, hogy a példájukon jól lekövethető, a lebonyolítási szisztémának köszönhetően, a korábbi sikereket meglovagolva hogyan juthat el még mindig egy ilyen nagyon meggyengült, a BL-be már egyáltalán nem való csapat a csoportkörbe. Csak az elmúlt évek eredményei miatt voltak kiemeltek mindhárom selejtezőkörben, de így is már az első párharcban iszonyatosan megszenvedtek az albán bajnokkal, és kizárólag egy idegenben szerzett gólnak köszönhették a továbbjutást. Aztán jött a Debrecen, amelyiknek az erejét ismerjük, ennek ellenére a párharc három félidején át a mieink simán jobbak voltak, egészen addig, amíg a visszavágón Bouadla ki nem állíttatta magát ostoba módon, aztán a 94. percben nem ajándékoztunk nekik egy még ostobább gólt. Az utolsó párharcban pedig azt a Slovant verték ki, amelyik jelenleg 0 ponttal és 1-17-es gólkülönbséggel áll az EL-csoportjának az utolsó helyén, ez alapján az ő játékerejük is pontosan lemérhető. Szóval így...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
