Különben a paladinommal lassan eljutok oda, ahol a rugómmal félbehagytam. Ég és föld a különbség: a rugónál bizonyos harcok sokkal gyorsabban lementek, egyszerűen olvadtak az ellenfelek a csapásai alatt, viszont ha nagyon magára vonta a figyelmet, akkor volt fekvés-kelés, és bizony, ha ő elfeküdt, akkor nagyon kellett izzadni, hogy meglegyen a csata. A paladinnal kicsit komótosabb a haladás, bár már közel sem annyira, mint a játék elején volt!, ellenben olyan szinten stabil a parti, hogy eddig gyerekjátéknak tűnt minden egyes harc. Aloth feküdt meg egyszer-kétszer, amikor ráteleportáltak árnyak, de máskülönben halál nyugalom van: Edér és a lovag tartják a frontot és már sebzésben sem rosszak, ha nem is villámsebességgel, de egyenletesen és megbízhatóan hántják le a HP-t a monsztákról. Durance rendszerint buffol/debuffol és a középső sorból csapkod a botjával (reach!), Rua Kana danolászik és közben puffogtatja a puskát, s fél szemmel figyel, mert ha valami dög esetleg elsiklik az első sor mellett, hogy megzavarja a varázshasználók ügyködését, akkor már megy is oda az idézés, s ő maga is besegít közelharci fegyverrel. Aloth pedig hátulról sunnyogva, az ellenfeleket ügyesen kikerülve, némi taktikai helyezkedés után lövi el a területre ható vagy konkrét célpontra irányuló sebző varázslatokat, vagy esetleg debuffol, ha kell. De többnyire elegendő, ha csak pálcából lövöldöz. Varázslatokat inkább akkor lövök vele, ha nagyot tud kaszálni velük ( a sima, első szintű pl. Fan of Flames kegyetlen hasznos tud lenni tömegirtásra/több ellenfél egyidejű meggyengítésére, ha jól helyezkedik az ember).
Endure. In enduring, grow strong.
