SPOILER
Én nem kegyelmeztem neki. Oké, hogy sajnálja, amit szerint kötelességből tennie kell, meg lelkiismeret furdalása van, de álljon már meg a menet! A pincéjében egy animancer kísérletezget foglyokon az ő tudtával. A városban egy (akasztó)fán himbálózik már lassan a fél lakosság. Kivégzik azt, aki Eothasban hisz, és az is halállal lakol, aki Hollowborn-nak ad életet és nem ugrik az első szóra száműzetésbe stb. És éppen az imént ölte meg a feleségét és újszülött gyermekét. Utóbbit, mert lélek nélkül született, az előbbit, mert szerinte azért született hollowborn-nak a gyerkőc, mert az asszony titokban Eothast tiszteli még mindig. A fickó egy eszelős, aki szerint, ha nincs más megoldás, a legutolsó emberig mindenkit meg kell ölni, akkor talán Berath is elégedett lesz, és újrasarjadhat az élet, vagy akármicsoda. Szóval, lehet, hogy a kuzinja sem jobb, de akkor visszanézek majd hozzá is egy kis elbeszélgetésre
Máskülönben néztem először, hogy micsoda "fogadóbizottság" vár a várúr előtt: ősmágus, Berath kegyében járó pap, paladinok, bajnokok, plusz egy kellemetlen íjász és rugó... ütős kis csapat. Gondoltam is, hogy biztos rohadt nehéz harc lesz, főleg mert alapból elég rendesen körülvették az embereimet, és ugye Aloth vagy Durance pl. nem arról híres, hogy 4-5 másodpercnél tovább talpon tud maradni, ha rászáll egy komolyabb közelharcos, vagy kiszúrja magának egy íjász. Ehhez képest mint kés a vajon, úgy mentem keresztül rajtuk. Senki sem feküdt ki a csapatomból, tulajdonképpen egyedül Kana volt, aki kb. fele endurance-ig lesérült, a többiek szinte karcolás nélkül letudták a harcot. A csatársorom (Edér és a paladinom) azonnal lefoglalta a közelharcosokat addig, amíg Kana, Aloth és Durance szépen levadászta az ősmágust és a papot. Onnantól kezdve pedig már labdába sem rúgtak a kóklerek. Leszedtem az íjászt, a rugót, majd a közelharcosokat. A várurat hagytam utoljára, aki addig elvileg szabadon csépelhette a paladinomat, bár sok sikert nem könyvelhetett el e téren, mert ha néha el is találta, akkor is csak minimum sebzéseket tudott bevinni, hiába a tápos kétkezes kard... maximum vakargatni tudta a lovagom páncélját
Nagyon-nagyon brutál védelme van már a palának, közelharcban nem sok mindent tudnak ellene kezdeni. Egyedül a varázslatok és elemi támadások tudnak szívatósak lenni, de az ilyen veszélyforrásokat az Aloth/Durance/Kana trió rendszerint igen gyorsan megszüntetni.
Máskülönben néztem először, hogy micsoda "fogadóbizottság" vár a várúr előtt: ősmágus, Berath kegyében járó pap, paladinok, bajnokok, plusz egy kellemetlen íjász és rugó... ütős kis csapat. Gondoltam is, hogy biztos rohadt nehéz harc lesz, főleg mert alapból elég rendesen körülvették az embereimet, és ugye Aloth vagy Durance pl. nem arról híres, hogy 4-5 másodpercnél tovább talpon tud maradni, ha rászáll egy komolyabb közelharcos, vagy kiszúrja magának egy íjász. Ehhez képest mint kés a vajon, úgy mentem keresztül rajtuk. Senki sem feküdt ki a csapatomból, tulajdonképpen egyedül Kana volt, aki kb. fele endurance-ig lesérült, a többiek szinte karcolás nélkül letudták a harcot. A csatársorom (Edér és a paladinom) azonnal lefoglalta a közelharcosokat addig, amíg Kana, Aloth és Durance szépen levadászta az ősmágust és a papot. Onnantól kezdve pedig már labdába sem rúgtak a kóklerek. Leszedtem az íjászt, a rugót, majd a közelharcosokat. A várurat hagytam utoljára, aki addig elvileg szabadon csépelhette a paladinomat, bár sok sikert nem könyvelhetett el e téren, mert ha néha el is találta, akkor is csak minimum sebzéseket tudott bevinni, hiába a tápos kétkezes kard... maximum vakargatni tudta a lovagom páncélját
Nagyon-nagyon brutál védelme van már a palának, közelharcban nem sok mindent tudnak ellene kezdeni. Egyedül a varázslatok és elemi támadások tudnak szívatósak lenni, de az ilyen veszélyforrásokat az Aloth/Durance/Kana trió rendszerint igen gyorsan megszüntetni.Endure. In enduring, grow strong.
Hát valami eszement hülye, cseppet sem életszerű és logikátlan dolog!
