One Life - a játék, amelyben tényleg csak egyetlen életed van [hozzászólások]

Fúúú, ez bizony maradandó élmény volt szerintem mindenkinek, aki annak idején játszott vele. Brutális volt, és mégsem éreztük értelmetlennek, egyszerűen a realitásérzethez pont annyit adott, amennyit egy ilyen szimulátortól elvárna az ember. Nem a szkripteket kellett kitanulni, mint máshol, hanem virtuális katonaként viselkedni és türelemmel, figyelemmel játszani.
Kár, hogy kikoptam a sorozatból, pedig anno még kampányokat is csináltam hozzá

Respect is not given. It's taken.

Operation Flashpointban volt az, hogy egyetlen save-ed volt. Ha az elhasználtad akkor onnan még visszatölthettél, de amúgy semmi. Egy-egy küldetés pedig több (4-5) órás volt. Ha meghaltál, gyakorlatilag újra kellett kezdeni. és persze nem volt olyan, hogy már 10szer újrakezdted, akkor már tudod hol lesznek az ellenségek, mert random volt.
Ott brutálisan féltem. Emlékszem, hogy, volt egy küldetés, amikor elszakadtam az egységemtől és egyedül kellett bolyonganom egy erdőben, amiben ruszki őrjáratok mászkáltak, az utakon BMP-k grasszáltak fel-alá és a fák koronái felett pedig Hindok repkedtek. És kurvára féltem. Bármikor agyonlőhettek úgy, hogy azt sem tudom ki és honnan lő. És akkor kezdődik minden elölről.

Szóval szerintem amit az a One Life kínál az túlzás. Simán ki kell venni a save-et és a respawn és ugyan ott vannak. Meg ez a 72 órás ban se rossz ötlet. A lényeg, hogy legyen tétje.
Az, hogyha egyszer meghalsz, akkor kuka a játék, elég nagy tét, csak baromság.