A Telltale újabb kalandjátékába nehezen fogtam bele, mivel az első rész nem nyújtott igazán jó élményt a számomra. Igen, teljes mértékben a sorozat hangulatát hozta, csupán úgy éreztem, hogy semmi újat nem hoz. "Ó, tehát a Forresterék=Starkok, van egy nagy titok, szokásos Telltale ellentét két szereplő között, és a sorozatra jellemző sokkoló végkifejlet. Milyen eredeti..."
Lényeg az, hogy inkább otthagytam a játékot, és hozzá sem nyúltam egészen az utolsó epizód megjelenéséig. Aztán a második rész végigjátszásával döbbentem rá, hogy a fenti elképzelésem nem állja meg a helyét. A sorozat ismeretével a játék képes volt olyan döntések elé állítani, ami ténylegesen érdekes volt, és volt értelme. A szereplőket kezdtem megkedvelni, és picit félni is, hogy mikor akarják eltenni őket láb alól. Szal kezdett pozitívvá válni a véleményem, és egy kisebb szünet után továbbjátszottam. A végeredmény pedig sajnálatos módon az, hogy a szokásos Telltale linearitás gyengítette ezt a játékot. Sajnos a végső epizódokra eltűnt az a varázs, amivel a 2. epizódnak sikerült lenyűgöznie. Ez nem azt jelenti, hogy ez most rossz lenne, hozza a szokásos Telltale minőséget, de többet vártam.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
