Gyerekkorom meghatározó játékkönyv-élménye volt, őszintén szólva még manapság is ha a budai hegyekben kirándulok, akkor a Shamutanti dombok között érzem magam, és várom mikor támadnak be az orkok.
A Witcher 1 növényvilága volt az ami ezt még felül tudta írni, mivel azt szerintem részben a közép-európai növényvilágról mintázták, ezért egyszerűen egy magyarországi réten úgy éreztem magam, mint Geralttal mászkálva vidéken.Witcher 3-al még nem játszottam, kevés hozzá a gépem, de tartok tőle hogy az még hatványozottan hozzá ad ehhez az élményhez, szerintem aki Witcherekkel játszottt az egy nagyobb réten automatikusan keresi hol bukkan fel valami szörnypofa.
