Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Fórum

Beszélgetés a játékokról

»» StarCraft 2



Írd ide hozzászólásod:

32630 levél
16.02.10. 20:25
szbszig
Na, hát abba kellett hagynom a múlt héten, és csak most tudtam folytatni kicsit.

A Temple of Unification (tizedik küldetés a prológot nem számítva) egy jó pálya. A helyszín miatt értelemszerűen ott van benne végig egyfajta magasztos hangulat. Amikor pedig az első őrszerkezet úgy szólította meg a hőseimet, hogy "purity of form" és "purity of essence", attól rögtön elolvadtam, hiszen valóban a xel'nagák hívták így a két teremtményüket, a protossokat és a zergeket, illetve ők tekintettek rájuk így. Még ha a pálya végére kicsit túl is tolták ezt a szöveget, de nyilván azoknak is meg kell magyarázni a dolgot, akik nincsenek annyira tisztában a lore-ral, vagy éppen egyáltalán nem játszottak az eredeti játékkal.

Ugyanakkor a végére kezdett kicsit az agyamra menni, hogy már Artanis is ugyanolyan titokzatosan beszél, mint Zeratul szokott, amikor a próféciáiról halandzsázott, vagy a galaxis különböző pontjain fellelhető xel'naga falfestményeket próbálta értelmezni. Persze még a kampány szűk fele hátravan, szóval van idejük kifejteni jobban a dolgokat, de azért kicsivel több konkrétumnak örültem volna már a xel'nagákkal kapcsolatosan. Egy potenciális jelentős fordulatot azért belecsempésztek:

SPOILER
Legalábbis nálam mindenképpen ez a kategória lenne, ha kiderülne, hogy a xel'nagák csak életet teremtenek, de nem avatkoznak bele a teremtményeik sorsába. Nagyon hasonlóan ahhoz, ahogy a deizmus gondolkodik Istenről. Szóval nem a xel'nagák voltak azok, akik kiválasztották és felkarolták az akkor még primitív protossokat, meg nem ők alkották meg az Overmindot sem, hanem ez már mind Amon műve. És mind eleve az ő rossz szándékából történt, hogy ezek egyszer majd egymásnak essenek.

De erről inkább nem írok többet egyelőre, mert ez még elég képlékeny egyelőre, úgy nézem.

Mint ahogy azt sem firtatom nagyon egyelőre, hátha megmagyarázzák később, hogy mégis mi a picsát keresett ott Kerrigan Ulnaron. Mert hogy a hibridek és a Tal'darim előttünk értek oda, az még érthető: Amon is xel'naga volt egykor, tudta, hol van a hely, és odairányította a csatlósait. Egyébként viszont a koordináták csak a keystone-ból derülnek ki, amit egyedül Karaxnak sikerült megfejteni, a terranoknak egyáltalán nem, amíg náluk van, Kerrigan meg soha nem is birtokolta a tárgyat. Na mindegy...


A pálya ugyanakkor ráébresztett arra is megint, hogy a relatíve egész jó hangulata ellenére mi a bajom mégis az SC2 single campaign-nyel. Erre már gondoltam többször, még a HotS-ban is, de különösen itt a LotV-ban, a topikban azonban szerintem nem írtam róla, úgyhogy most kitérnék rá egy kicsit. Arról van szó, hogy még mindig egy protoss szekta (a Tal'darim) és egy terran szervezet (a Moebius Corps) ellen megyünk, ők az ellenségeink minden pályán folyamatosan. Pedig a történet egyáltalán nem indokolja, hogy bármelyik fenti kettő frakció olyan katonai erejű vagy súlyú lenne, hogy a komplett protoss és terran birodalomnak egy egész kampányon át kelljen birkóznia velük. Még a Tal'darimról tudunk viszonylag kevesebbet, de a Moebius Corps, könyörgök, egy titkos kutatócsoport őrzésére kirendelt kis osztag volt csupán. Honnan lettek ezek ennyien?!

Egyébként éppen most próbálják valahogy megindokolni, hogy Amon és a xel'nagák miért nem tudnak fizikai formát ölteni vagy saját gépeket gyártani, hadsereget toborozni, és miért az agymosott szolgáik ellen kell nekünk végig menni. Lehet, hogy a történet szempontjából végül egy kielégítő magyarázatot össze tudnak hozni, de játéktechnikailag akkor is sokkal jobb lett volna szerintem, ha csinálnak xel'naga egységeket, és azok ellen is kell harcolni. Vagy legalább hibridekből lenne sokkal több fajta, és lennének saját épületeik, lenne nekik is saját bázisuk, ahol gyártják őket folyamatosan, nemcsak scriptelve megjelennek néha egy-két helyen a protoss és terran egységek támogatására.

Csak összehasonlításképpen: a Warcraft III-ban négy különböző faj volt alapból, ennek ellenére a The Frozen Throne single campaign-éhez megcsinálták például a nagákat. Teljesen egyedi egységekkel, képességekkel, épületekkel, mintha egy önálló, teljes értékű faj lettek volna. És csak azért, hogy néhány sztorimódos küldetésben szerepeljenek, hiszen a multiban aztán nem lehetett hasznosítani őket. Na, ezt hiányolom az SC2 single részéből, akár xel'nagákkal, akár hibridekkel, akármi mással.

SPOILER
Na de hogy valami pozitívummal zárjam inkább: Alarak, a Tal'darim egyik vezetőjének átállása a tizedik pálya után megint egy olyan kellemes és váratlan fordulat, ami méltó az eredeti SC intrikus, szövevényes sztorijához, úgy érzem.


Már megint csak egy küldetést haladtam lényegében, de nem bírtam megállni, hogy ne írjam le azokat, amik eszembe jutottak közben. Így nem tudom, mikor érek a végére...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Vissza