Egy indie, 2D-s side-scroller akció-platform játék, amely - mily meglepő - a Bloodrayne univerzumban játszódik szexi vámpírhősnőnkkel, Rayne-nel a főszerepben. Ha nagyon hasonlítanom kellene valamihez, amivel én az elmúlt években hasonló kategóriában játszottam, akkor talán az újkori Giana Sisters játékokat, a Super Meat Boy-t vagy a Guacamelee-t említeném meg.
A játék kinézete nagyon stílusos: jól festenek a rajzolt szereplők és ellenfelek, a hátterek és objektumok pedig hozzák ezt a vámpíros-gótikus vonalat, hisz a történet egésze 1 kastély környezetében és annak belsejében játszódik. A játékmenet lényegében a szokásosnak mondható harc + ügyességi platformer kombinációból tevődik össze. Az összecsapások esetén a jól ismert dupla pengés támadásokkal kell operálnunk, amiből ugyan nincs túl sok, de cserébe elég látványos a kaszabolás, valamint ilyenkor a képernyő is "lezáródik", tehát aréna jellegűen folyik a harc. Az ügyességi rész pedig természetesen ahogy haladunk előre egyre nehezebb és idegtépőbb lesz.
Ez így mind szép és jó, ám sajnos mégis puritánnak mondható a fenti tartalom: kevés a harci mozdulat, van össz-vissz kétféle fegyver, nem túl változatosak az ellenfelek hordái, történet mint olyan, konkrétan szinte nem is létezik és a beszélgetések is csupán szövegbuborékok formájában zajlik. Hogy akkor mégis miért éri meg játszani vele? Nos, akik szeretik ezt a műfajt, vagy nagyon nyafognak, hogy a mai játékok túl casual-ok és nincs bennük kihívás, azok tehetnek vele egy próbát, mert itt bizony lehet izzadni szépen. Már ezt támasztja alá maga a játék pontozási rendszere is: minden pálya végén osztályzatot kapunk (A-tól F-ig) teljesítményünk függvényében; milyen gyorsan, milyen kevés életveszteséggel és mennyi felvehető bónusszal zártuk az adott pályát. Ez alapján kijelenthetem, hogy igazán hardcore a játék, mert nekem normál tempóban, 1 chapter kivételével mindenhol a legalacsonyabb értékelés jött össze, pedig azért már játszottam videójátékkal ebben a kategóriában is. Oké, nem ez áll a játék fókuszában, végig lehet enélkül is tolni (sőt ez valószínűleg amúgy is az ilyen speedrunner lelkületű emberek "sportja"), csak akkor is furcsa, hogy ez az aspektus mennyire kizárólag a keménymagnak szól.
És ha már hardcore: a játék második felét, de főleg az utolsó harmadát már igazán combosan nehéznek éreztem. Komolyan, a Super Meat Boy utolsó fejezetét leszámítva, nem nyalókáztam ott ennyit, mint itt egyik-másik pályán. Alapjában véve ezek a szintek kb. 10 percet vennének igénybe, de a Meat Boy-jal ellentétben, itt nem végig ritmusra ment a platform rész, plusz minden pályán harcolni is kellett az ugra-bugrák között. Tegnap a program legnehezebb pályáján nagyjából másfél-két órát szenvedtem és vért pisáltam, mire összejött a továbbjutás. Persze vérmérséklet és ráérzés kérdése, kinek mennyire áll kézre a cucc, de nálam ebben az utolsó szakaszban már többször elszakadt a cérna és bőszen emlegettem a készítők összes hozzátartózóját, hogy miért kellett ezt. Az irányítás billentyűzettel korrekt volt, bár van 1 backflip nevezetű mozdulat, amin nagyon azt éreztem, hogy valószínűleg az eredeti konzolverziókban az analóg karral nevetségesen egyszerű lehetett benyomni, míg itt sokszor kínszenvedés volt, ha egy ilyen ügyességi részen kellett túljutni. Az idegességre pedig szépen feltette a pontot, amikor 2 pálya adott pontján volt kedves többször is becrashelni a játék, ráadásul ebből az egyik pont egy húzósabb résznél következett be. Voltak ugyan a pályákon checkpoint-ok, de sajnos egy adott szintet mindig teljesíteni kellett, hisz csak azt mentette el a rendszer kilépés után. Ezért volt probléma a program összeomlása, a szívósabb pályákon pedig lehetett mérlegelni, hogy vagy egyhuzamban megcsinálta az ember, vagy kilépett és kezdhette újra az egészet (persze már tapasztaltabban, de akkor is plusz munkával).
Mindent összevetve, nálam ez a játék körülbelül a "tetszett, de legalább ennyire gyűlöltem is" kategóriába esik bele. Tetszik a Bloodrayne univerzum, így mindenképp ki akartam próbálni a cuccot (főleg, hogy ez most valami új volt és nem TPS) és ugyan akadtak nehézségek, de azért végig motivált maradtam és igyekeztem túljutni az újabb felmerülő kihívásokon. Ennél a játéknál legalább nem szimpla dísznek van az az achievement, hogy teljesítetted a programot
