Egyébként a kevés gólban elképzelhető, hogy a létszámbővítés is közrejátszik. Ezen gondolkodtam tegnap este a német–lengyel vagy az ukrán–északír egyik erősen unalmas félidejében. Korábban, amikor 16 csapat volt, nem lehetett annyira formát időzíteni, a torna elejétől jól kellett játszani már a nagycsapatoknak is. Különben könnyen kieshettek ők is, mivel erősebbek voltak az ellenfelek és a csoportok. Most meg nemcsak gyengébbek a csoportok, de ráadásul a legjobb harmadikak is továbbmennek. Így például a franciák, németek, spanyolok megtehetik, hogy itt még csak 60-70%-ot adnak mondjuk, meg még kísérleteznek a különböző taktikai felállásokkal, így is simán tovább fognak jutni. A kicsik, mint például mi, ugyanakkor nyilván a nyitómeccsre időzítik a csúcsformát, mert nekünk ez az egyetlen esély. Ebből adódhat egyrészt, hogy indokolatlanul sok a szoros meccs, eddig kétgólos különbségnél nagyobb győzelem nem is volt egyáltalán (és a második gól is az esetek többségében csak a hosszabbításban, a kitámadó ellenfél ellen esett, mint lentebb írtam), másrészt az alacsonyabb színvonal.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
