Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

Igen, ezt leírtam én is, hogy a feladványok sajnos hamar kitalálhatóak, így elakadni nem fogunk. A Limbo hasonlóan rövid volt, de sokkal nagyobb kihívást nyújtott, a végefelé tényleg nagyon durva logikai feladványok is akadtak már, melyek kivitelezése is rendkívül nehéz volt, hajszálpontos időzítéseket igényelt. Itt a történet lett sokkal hangsúlyosabb, ahogy a Monochromában is.

Ellenben ezért is javasolt a secret ending teljesítése, természetesen önállóan megpróbálva. A titkos gömbök felkutatása már komolyabb kihívás, ráadásul némelyiknél kapunk újabb logikai vagy ügyességi feladványt is. Ezek tényleg már jóval nehezebbek, mint a játék sima végigjátszása. A 16-ból 4-5 gömböt nem találtam meg magamtól, illetve az egyiknél nem sikerült rájönnöm a rejtvény megoldására, így itt hivatalos végigjátszás segítségéhez kellett nyúlnom. A gömbök után nyílik meg a secret ending terme, de ezt megnyitni már tényleg az a kategória, amire az egyszeri játékos nem fog rájönni (az első végigjátszás során kell felfigyelni hozzá valamire, amit 99,99%-os eséllyel elfelejtesz a végére) és ha meg is van a megoldás, hogy hol az a bizonyos kód, azt szintén lehetetlen önállóan reprodukálni).

SPOILER

Szóval a nehézség igazából az alternatív ending megtalálása.

Másrészt tényleg pótold ezt a befejezést, mert teljesen más megvilágításba helyezi az addig látottakat és ezzel együtt válik kerek egésszé a történet.


"míg Limbonál semmi ilyesmi nem volt, az nekem is túl kevés információt nyújtott"

A neten a Limbohoz is nagyon jó teóriák vannak, a legnépszerűbbet osztom én is. Nagyon sokan azt várták, hogy az Inside befejezése lesz az a bizonyos baleset, amikor a kisfiú a Limboba kerül, de nem erőltették ezt a megoldást a készítők. A két kisfiú nem azonos és ebben a játékban nincs húga sem.

"Amikor pedig a végefele meglátjuk, hogy mihez rohant oda mindenki, hogy nézze, az valóban nagyot ütött, a semmiből jött lényegében a groteszk csavar, nagyon tetszett."

Igen, ez az a végtelenül beteg dolog, amire utaltam, egy életre nem fogom ezt elfelejteni. Ilyet tényleg nem hiszem, hogy megléptek eddig számítógépes játékban. Álmomban nem gondoltam én sem, hogy ez lesz a finálé.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Nekem az a bajom vele, hogy a rövidségét egyáltalán nem ellensúlyozzák a feladványok, lényegében sehol nem kellett megállnom gondolkozni (elsőre rosszfele mentem a lifttel a 20 emberesnél, na bumm, úgyse enged tovább). Egyszer "akadtam meg", amikor a víz alá kerülünk, és igazából csak jobbra tovább kell menni, csak én azt hittem, hogy ott ablak van, és a lenti világító szar körül lebegtem 2-3 percet. Nem mondom, hogy Limbo sokkal nehezebb lett volna, és régen is játszottam, de szerintem ott azért volt néhány eset, amikor második-harmadik próbálkozásra sem lett meg valami, mert még akkor is csak sejtettem, hogy mit is kell csinálni.
Viszont nekem alternatív befejezés nélkül is összeállt egy elmélet egyből az egészről (nem olvastam még utána, de elégedett vagyok a saját meglátásommal kivételesen ), míg Limbonál semmi ilyesmi nem volt, az nekem is túl kevés információt nyújtott. Amikor pedig a végefele meglátjuk, hogy mihez rohant oda mindenki, hogy nézze, az valóban nagyot ütött, a semmiből jött lényegében a groteszk csavar, nagyon tetszett.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Inside

A többiek már leírták: Ezzel a játékkal egyszerűen játszania kell mindenkinek, aki szereti a műfajt és bírja a gyomra az erős horrort, a megdöbbentő képsorokat. Egyetlen negatívum valóban a rövidsége, bár az összes secret-et megtalálva és az alternatív befejezést teljesítve azért összesen 5-6 órát simán elidőztem vele.

A hangulatot olyan szinten eltalálták, hogy volt jópár rész, ahol végig libabőröztem, egy bizonyos helyszínre visszagondolva pedig utólag is kiráz tőle a hideg. Ha én lettem volna a kisfiú helyében, egész biztosan összecsináltam volna magam. Kutyáktól pedig életemben nem féltem még ennyire, mint ebben a játékban. Olyan szintű szürrealitás jellemezi a helyszíneket és a cselekményt, mintha összegyúrtuk volna Lynch filmjeit az X-Aktákkal és a legbetegebb horrorfilmekkel.

Az utolsó 20-30 perc pedig annyira beteg, gyomorforgató, kőkemény horror, hogy folyamatosan bazdmegoltam és nem akartam elhinni, amit látok. A legdurvább horrorfilmekben sem találkoztam még ennyire beteg dologgal és ezt egész biztosan állítom, a 18-as karika teljesen indokolt ezen a játékon. Többen leírták az eddigi véleményekben is ezt, de magam sem gondoltam volna, hogy a finálé tényleg ennyire beteg.

A befejezés természetesen a Limbohoz hasonlóan itt is rengeteg kérdést felvet, magyarázatot, konklúziót egyáltalán nem kapunk, azonban az alternatív befejezést is teljesítve már sokkal inkább érthető válik, mit láttunk és mi történt, az interneten keresgélve gyakorlatilag megtalálható a magyarázat a látottakra (magyar nyelven is), ami nemcsak egy óriási történeti csavar, hanem az egész társadalmunkra kivetíthető metaforával bír. Az alternatív befejezés viszont mindenképpen szükséges a kirakóshoz, igazából az a játék igazi befejezése.

Óriási dicséret illeti a játék motorját, a grafikát, az animációkat is. Olyan élethű a kisfiú mozgása, amilyet A-kategóriás játékokban sem sűrűn látunk. Ha egy feladatot újra megcsinálunk és picit más helyzetből futunk neki, teljesen más mozgásanimációkat kapunk. Hosszú másodpercekig néztem pl. a fiút a kötélen való hintázás közben, testrészenként volt kidolgozva az élethű hinta-mozgás, egyszerűen hihetetlen, amit a Playdead megvalósított.

A nehézség könnyebb a Limbonál, a logikai feladványok jók, egyediek, változatosak, de viszonylag hamar rá lehet jönni mindenhol a megoldásra. Vannak azért komplexebb, több helyszínt magukban foglaló fejtörők is, pl. az emlékezetes "20 emberes" feladvány, amilyenből még lehetett volna több is, mert nagyon eltalálták és itt tényleg komplexen kellett gondolkodni. A technikai kivitelezés, a platformer részek sem lettek nehezek ezúttal, a Limbo esetén ezek sokkal nagyobb kihívást jelentettek és sűrűbb elhalálozással jártak (és ha már itt tartunk, ezek az elhalálozások itt is brutálisan durvák, ráadásul immár piros színű a vér, ami még inkább kegyetlenné teszi az egészet). Az alternatív befejezéshez kellett egyedül egy kis youtube-os segítség, mivel a hozzá szükséges titkos helyek közül 2-3 nagyon el van rejtve, illetve az utolsó ilyen titkos helyre való belépéshez a megoldásra tényleg nagyon nehéz - szinte lehetetlen - rájönni és ha megvan, akkor is abszolút hallás szükségeltetik a kivitelezéshez, nekem legalábbis ez az életben nem sikerült volna magamtól.

Egy kicsit hiányoltam a Limbo végén látható fejtörőket, de ebbe a világba azok valóban kevésbé illeszkedtek volna. Nehéz eldönteni, melyik a jobb játék és melyik gyakorolt rám erősebb hatást.

Mindenképpen megemlíteném emellett a Monochroma c. játékot is újfent, melyet nem győzök ajánlani egy ideje. Ott a technikai kivitelezés, az irányítás ugyan nem érik el a Playdead szintjét, de maga a szürreális világ, ahol játszódik és a fordulatokkal, ál-leejtésekkel tarkított történet ott is hozza ugyanezt a beteg szintet, mint az Inside. Ami meglepő volt számomra, hogy bár a Monochroma két évvel ezelőtti játék és nem életszerű, hogy a Playdead abból merített volna ötletet, de az Inside-ban volt jónéhány olyan rész, ami teljesen párhuzamba állítható volt az ott látottakkal, s a megoldás is gyakorlatilag teljesen azonos módon volt kivitelezhető. Szóval akinek az Inside és a Limbo tetszett, pótolja a Monochromát is, mert a történet és a látvány terén teljesen felér a Playdead alkotásaival. Ezt a 3 játékot én teljesen egy kategóriának kezelem és egymás mellett van a helyük a virtuális polcon.

Végezetül álljon itt egy pontszám, ami azt hiszem teljesen egyértelmű:

10/10 - egyértelműen az év indie-játéka, de akár az A-kategóriás játékok versenyében is simán ott lehet a dobogón

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"