Inside
A többiek már leírták: Ezzel a játékkal egyszerűen játszania kell mindenkinek, aki szereti a műfajt és bírja a gyomra az erős horrort, a megdöbbentő képsorokat. Egyetlen negatívum valóban a rövidsége, bár az összes secret-et megtalálva és az alternatív befejezést teljesítve azért összesen 5-6 órát simán elidőztem vele.
A hangulatot olyan szinten eltalálták, hogy volt jópár rész, ahol végig libabőröztem, egy bizonyos helyszínre visszagondolva pedig utólag is kiráz tőle a hideg. Ha én lettem volna a kisfiú helyében, egész biztosan összecsináltam volna magam. Kutyáktól pedig életemben nem féltem még ennyire, mint ebben a játékban. Olyan szintű szürrealitás jellemezi a helyszíneket és a cselekményt, mintha összegyúrtuk volna Lynch filmjeit az X-Aktákkal és a legbetegebb horrorfilmekkel.
Az utolsó 20-30 perc pedig annyira beteg, gyomorforgató, kőkemény horror, hogy folyamatosan bazdmegoltam és nem akartam elhinni, amit látok. A legdurvább horrorfilmekben sem találkoztam még ennyire beteg dologgal és ezt egész biztosan állítom, a 18-as karika teljesen indokolt ezen a játékon. Többen leírták az eddigi véleményekben is ezt, de magam sem gondoltam volna, hogy a finálé tényleg ennyire
beteg.
A befejezés természetesen a Limbohoz hasonlóan itt is rengeteg kérdést felvet, magyarázatot, konklúziót egyáltalán nem kapunk, azonban az alternatív befejezést is teljesítve már sokkal inkább érthető válik, mit láttunk és mi történt, az interneten keresgélve gyakorlatilag megtalálható a magyarázat a látottakra (magyar nyelven is), ami nemcsak egy óriási történeti csavar, hanem az egész társadalmunkra kivetíthető metaforával bír. Az alternatív befejezés viszont mindenképpen szükséges a kirakóshoz, igazából az a játék igazi befejezése.
Óriási dicséret illeti a játék motorját, a grafikát, az animációkat is. Olyan élethű a kisfiú mozgása, amilyet A-kategóriás játékokban sem sűrűn látunk. Ha egy feladatot újra megcsinálunk és picit más helyzetből futunk neki, teljesen más mozgásanimációkat kapunk. Hosszú másodpercekig néztem pl. a fiút a kötélen való hintázás közben, testrészenként volt kidolgozva az élethű hinta-mozgás, egyszerűen hihetetlen, amit a Playdead megvalósított.
A nehézség könnyebb a Limbonál, a logikai feladványok jók, egyediek, változatosak, de viszonylag hamar rá lehet jönni mindenhol a megoldásra. Vannak azért komplexebb, több helyszínt magukban foglaló fejtörők is, pl. az emlékezetes "20 emberes" feladvány, amilyenből még lehetett volna több is, mert nagyon eltalálták és itt tényleg komplexen kellett gondolkodni. A technikai kivitelezés, a platformer részek sem lettek nehezek ezúttal, a Limbo esetén ezek sokkal nagyobb kihívást jelentettek és sűrűbb elhalálozással jártak (és ha már itt tartunk, ezek az elhalálozások itt is brutálisan durvák, ráadásul immár piros színű a vér, ami még inkább kegyetlenné teszi az egészet). Az alternatív befejezéshez kellett egyedül egy kis youtube-os segítség, mivel a hozzá szükséges titkos helyek közül 2-3 nagyon el van rejtve, illetve az utolsó ilyen titkos helyre való belépéshez a megoldásra tényleg nagyon nehéz - szinte lehetetlen - rájönni és ha megvan, akkor is abszolút hallás szükségeltetik a kivitelezéshez, nekem legalábbis ez az életben nem sikerült volna magamtól.
Egy kicsit hiányoltam a Limbo végén látható fejtörőket, de ebbe a világba azok valóban kevésbé illeszkedtek volna. Nehéz eldönteni, melyik a jobb játék és melyik gyakorolt rám erősebb hatást.
Mindenképpen megemlíteném emellett a Monochroma c. játékot is újfent, melyet nem győzök ajánlani egy ideje. Ott a technikai kivitelezés, az irányítás ugyan nem érik el a Playdead szintjét, de maga a szürreális világ, ahol játszódik és a fordulatokkal, ál-leejtésekkel tarkított történet ott is hozza ugyanezt a beteg szintet, mint az Inside. Ami meglepő volt számomra, hogy bár a Monochroma két évvel ezelőtti játék és nem életszerű, hogy a Playdead abból merített volna ötletet, de az Inside-ban volt jónéhány olyan rész, ami teljesen párhuzamba állítható volt az ott látottakkal, s a megoldás is gyakorlatilag teljesen azonos módon volt kivitelezhető. Szóval akinek az Inside és a Limbo tetszett, pótolja a Monochromát is, mert a történet és a látvány terén teljesen felér a Playdead alkotásaival. Ezt a 3 játékot én teljesen egy kategóriának kezelem és egymás mellett van a helyük a virtuális polcon.
Végezetül álljon itt egy pontszám, ami azt hiszem teljesen egyértelmű:
10/10 - egyértelműen az év indie-játéka, de akár az A-kategóriás játékok versenyében is simán ott lehet a dobogón
"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"
Nem mondom, hogy Limbo sokkal nehezebb lett volna, és régen is játszottam, de szerintem ott azért volt néhány eset, amikor második-harmadik próbálkozásra sem lett meg valami, mert még akkor is csak sejtettem, hogy mit is kell csinálni.
