Háborús filmek és a valóság

Elkezdtem nézni a szinkronizált, NatGeo-s Long road home-ot.

Legrövidebben úgy tudnám jellemezni, hogy az Over there és a Generation kill között áll: az Over there-nél (ami egy fiktív és buta és nagyon mű) sokkal jobb, de azért közelébe sem ér a Generation Killnek. Túl teng benne a "Katonák voltunk"-jelenség, azaz a film fele az otthon síró asszonyokat mutatja, ami nagyon megható meg minden, de én most egy sorozatot nézek és a katonákat akarom látni, mert ha nem ezt akarnám, akkor beraknám a 7 lemezes Büszkeség és balitéletet és a feleségemmel nézném Mr Darcy-t. Ezzel a hasonlattal azt akartam mondani, hogy azok az otthoni részek tömény nyál.
Maga az iraki rész nem rossz, de azért nem egy Generation Kill hitelességű valami. Én elhiszem, hogy valós történeten alapszik, és azt is, hogy amiket bénaságnak látok benne, azok megtörténtek, de ne akarják mindezt profinak beállítani. A GK-ban az volt a zseniális, hogy a bénaságok bénák voltak: bemutatta, hogy az amerikai katona (tengerészgyalogos) nem superman, vagy Rambo, hanem egy katona, aki pont úgy harcol, mint a világ összes katonája.
Itt a Long road-ban a bénaságokat is szuper kommandósként próbálják meg eladni és ez zavaró.

Ja és mindez csak az első rész volt. Edigi tapasztalatom alapján abba tolják a legtöbb action-t, szóval lehet, hogy tovább laposodik, de azért az első rész miatt biztos, hogy meg fogok még nézni pár részt.